„Éreztem, ahogy megáld engem az Úr” – 24 órás szentségimádás Sislócon

A Szentatya, Ferenc pápa több alkalommal buzdította már a katolikus plébániákat arra, hogy tartsanak 24 órás szentségimádást, virrasztást a békéért. Innen-onnan hallottam is a híreket, hogy a világon sok plébánián, Magyarországon, de nálunk is – például Munkácson – válaszoltak a pápának erre a felhívására. Egyszerre meglepetés és öröm volt számomra, amikor plébánosunk, Miron atya a mi kis sislóci templomunkban is meghirdetett egy ilyen 24 órás szentségimádást „24 óra az Úrért” címmel. Kíváncsi voltam, hogyan fog zajlani az alkalom, mert ilyesmi még nem volt nálunk. Nem is értettem meg rögtön a hirdetést, hogy fel kell iratkozni egy táblázatba, hogy minden órára legyen legalább egy ember. Később értettem meg, hogy igazából bármikor be lehet menni akár öt percre, akár fél vagy egy órára is, s csak azért kell feliratkozni, hogy az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus ne legyen kis időre sem magára hagyva.

Az imádság pénteken, május 13-án, a Fatimai Szűz Mária napján kezdődött az esti szentmisével. Miron atya a fatimai jelenésekről beszélt és arról, hogy Mária kéri: ajánljuk fel családjainkat, közösségeinket az ő Szeplőtelen Szívének. Szinte libabőrös lettem, amikor tudatosult bennem, hogy a sislóci templom éppen Mária Szeplőtelen Szívének van szentelve. Megérintett, amikor a mise keretében Miron atya után mondtuk a felajánlás szövegét az egész közösséggel együtt mondatról mondatra – így ajánlottuk fel magunkat, családjainkat, az egyházközségünket, templomainkat, papjainkat Mária Szeplőtelen Szívének.

Kisszelmencből is jöttek hívek velünk ünnepelni, akik szépen gitároztak, énekeltek a szentmise alatt és után.

A nyitó szentmisét követően először Miron atya vezette a szentségimádást, később különböző csoportok, emberek, családok jöttek-mentek, hogy Isten jelenlétében, a szentségimádásban időt töltsenek. Így ment ez egész éjszakán át. Talán nemcsak nekem, hanem mindenkinek nehéz volt éjjel felkelni, de abban az egy órában megéreztem Isten közelségét és azt, ahogy megáld engem és az enyéimet. Gondoltam, egyedül leszek a templomban az éjszakai órán, és olyan jó volt látni, hogy sokan jöttünk imádkozni!

Másnap délig folytatódott a szentségimádás, majd 12 órakor Landwehr Martin atya mondott szentmisét. Számomra nagyon érdekes volt a mise utáni előadása. Sok olyan dolgot ismertem fel, amiről nem is gondoltam, hogy bűn. Végül Martin atya szabadító imát mondott mindenki fölött, aki imádságot kért. Mindeközben Miron atya gyóntatott. Az Úrért tartott 24 óra este 6-kor zárult szentségi áldással.

Szerintem sok kegyelmet kaptunk ez által az ima által. Nem hiába kéri a pápa, hogy több helyen legyen ilyen ima a világon – hiszen az Isten jelenlétében töltött idő a legértékesebb az életünkben!

Egy résztvevő