Evangelizáció a kocsmában

A budapesti városmisszióról

Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel után: Budapest

Négy európai főváros (Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel) után Budapesten tartották meg a városmissziót, melynek jelmondata: „Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11). A rendezvény alapvetően négy nagy programtípust ölelt fel: 1) Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért; 2) a plébániák missziós programjai; 3) központilag szervezett missziós helyszínek; 4) a város minden lakóját megszólító programok. (120 helyszínen 1500 missziós program várt mindenkire.) Minden délelőtt a Bazilikában voltak előadások, tanúságtételek, és délutánonként kezdődtek az egyéb programok.

Lisieux-i Kis szent teréz ereklyéje

Lisieux-i Kis Szent Teréz ereklyéje augusztus 29-től járta Magyarország különböző egyházmegyéit. Szeptember 14-15-én érkezett a Huba utcai Kármelbe, 16-án délután 4-kor a Bazilikába, majd a hét során a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánián volt megtalálható. Itt minden reggel zsolozsma és Teréz közbenjárását kérő ima várta a betévedőket. Ez azért volt nagy kegyelem, mert ő a világmissziók védőszentje, hathatós közbenjárását valóban tapasztalhattuk a hét folyamán. A hétfői napot (és a városmisszióba való bekapcsolódásunkat) mi, domonkos nővérek, ezen a plébánián kezdtük. A laudest (reggeli imaóra a zsolozsmából) itt imádkoztuk együtt sokakkal Szent Teréz ereklyéje előtt. Valóban érezhető volt az imádság és a közösség ereje. A mi figyelmünk két nagy „programkörre” összpontosult: az egyik a műhelymunkák, a másik a Bakáts téren megrendezett Kontakt Ifjúsági fesztivál és plébániai napok.

Programok fiataloknak, ifjúsági fesztivál

A Bakáts téren rengeteg program várt a fiatalokra. Mindennap délután 5-től este 11-ig: kórusműveket, bábjátékokat, színdarabokat adtak elő különböző iskolai csoportok; filmklub, táncház, koncertek, fotókiállítás, a templom körül sátrakban pedig játék- és beszélgetési lehetőség volt, az utolsó nap pedig utcabál. Péntek este a Gellérthegyen, a város fölött bemutatott szentmisén 15 ezren vettek részt, akik együtt imádkoztak a városért, Magyarországén. A templomban állandó szentségimádás, szentmise volt mindennap, gyónási és beszélgetési lehetőség és imaszolgálat. Minden estét imával zártunk, amit egy lelkiségi csoport vagy közösség vezetett. Ezek némelyike nagyon bensőséges volt. Naponta több száz ember fordult meg arrafelé. Sokan csak pár percre jöttek be, egy térdhajtásra, vagy csak azért, hogy imát kérjenek. Jó volt megtapasztalni az együtt imádkozás erejét, és jó volt, hogy elérhetőek voltunk mindenki számára. A templom körüli utcákra is többször elmentünk, hogy elhívjuk az embereket. Ez is különleges élmény volt.

Utcai evangelizáció

A hétfői napon Szent István király, Szent Imre herceg, Szent Erzsébet, Árpád-házi Szent Margit, Batthyány-Strattman László, Boldog Salkaházi Sára alakját elevenítették meg a Margit-kőrúton. Ennek lényege az volt, hogy nagy szentjeink elérhető közelségbe kerüljenek azokhoz is, akik nem ismerik, vagy csak távoli emlékeknek tekintik őket. Ennek keretében mécseseket is osztogattunk, amiknek oldalán egy Szentírásból való idézet állt: „Ti vagytok a világ világossága.” Sokan megkérdezték, ez mit jelent, honnan az idézet, de többen felismerték és öröm látszott rajtuk, valamint az, hogy komolyan veszik az evangéliumi mondatot. A mécsesek mellé gyufát és kártyákat is adtunk, amelyeken szép természeti képek és szintén „üzenetek” álltak. Többször beszélgetés alakult ki a járókelőkkel, és megrendítő dolgokat meséltek el az életükből, múltjukból az arra járók. Az utcai evangelizáció volt talán a legnehezebb de legemlékezetesebb élményünk.

Tanúságtétel a pubokban és kocsmákban

A városban több kávézó és kocsma is „átalakult”. Mi is bementünk egy amúgy jól menő pubba. Most tanúságtételek és koncertek követték egymást a főszínpadon, egy erre elkülönített helyen pedig szentmise és egész estes szentségimádás volt.

Az iskolanővérek pedig kinyitották kolostorukat, kávéval kínálták az oda betérőket, és beszélgettek velük.

Az egész hétnek az volt a lényege, hogy Krisztus örömhíre eljusson azokhoz is, akikhez valami miatt eddig nem jutott el. Az, hogy megmutassuk, hogy nem az a hivatásunk, hogy zárt ajtók mögött éljük meg hitünket, hanem mindannyiunkat küld Isten, hogy dicsérjük, áldjuk és hirdessük: „Reményt és jövőt adok nektek.”

Pigler Mira
ungvári domonkos nővér