FÖLTÁMADT JÉZUS, NE FÉLJETEK, ALLELUJA !

Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban!

Elérkeztünk negyvennapos böjtölésünk végéhez, itt van előttünk a nagyhét, a szent három nap. Aki komolyan vette a nagyböjt elején tett elhatározásait, az mostanára ismét meggyőződött Jézus szavainak mélységes értelméről: „Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem”. Csak ezen az úton juthatunk el Jézus szeretetének titkához, húsvét misztériumához.
A nagyhétben sűrűsödik Jézus egész életének küldetése, nyilvános működésének utolsó, de leglényegesebb szakasza. Virágvasárnapkor bevonul ünnepélyesen Jeruzsálembe. A tömeg éljenzi, de vajon mi van a sok hozsannázás mögött?… Hozsanna Dávid fiának, az igazi uralkodónak, aki ingyen kenyeret oszt nekünk (már talán dolgozni sem kell ezután…), hozsanna a csodadoktornak, aki mindenkit rögtön és teljesen meggyógyít (még hálapénzt sem kér…). Hozsanna a legjobb szónoknak, aki remekül beszél (élvezet hallgatni…), és senki nem jár túl az eszén. Hozsanna szupersztár, hisz Teelőtted nincs semmi akadály! Hozsanna, hozsanna nagy vezér, te felszabadítasz minket a gyűlöletes idegenek uralmától, a mi önző Heródeseinktől, és felemelsz minket mindenki fölé! Éljen, éljen Jézus, a Krisztus!
Jézus elviseli a sok dicshimnuszt, hisz méltó rá, de ő tudja egyedül, milyen tragikus félreértés rejlik a sok taps és éljenzés mögött. Pedig mennyire igyekezett ezt jó előre tisztázni — különösen a tanítványai előtt. Mert ők is boldogan, büszkén lépdelnek a Mesterük mellett (egy kicsit talán szégyellik, hogy csak ilyen alázatosan, szamárháton kocog a Városba…)
Ez még nem a mennyei Jeruzsálem… Tudja ő, mi lakik az emberben.
Első útja a templomba vezet. Ez sem Isten lakóhelye már, hisz rablók barlangjává tették. A templom megtisztítása egy új oldalát mutatja Jézusnak. „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” A szent Isten haragja minden bűn ellen irányul, mely megrontja az Isten és az ember párbeszédét. Az Atya mélyebb, tartósabb szövetséget kíván kötni az emberekkel. Ezért Jézusban bemutatja szeretetének csúcsát nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán.
A szertartás előtt Jézus mosni kezdi apostolai lábát. Ilyen alázatos, szolgáló szeretet láttán megdöbben még a legelső tanítvány is. Ezzel a tettével szimbolikus példát mutat minden követőjének — ugyanakkor ráhangolja az ő 12 apostolát a most következő nagy misztérium, az eucharisztia ajándékának a megértésére, befogadására. Ezen a vacsorán mutatja meg szeretetének legnagyobb jelét: önmagát ajánlja föl a rá éhező, szomjazó világnak. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn. 6,54) Az apostolok még nem értik, hogy elővételezték az igazi és örök áldozati bárány hústestét és vérét a szent kenyér és bor színe alatt. De ami ezután történik, azt még kevésbé értik.
Jézus az Olajfák hegyén elébe megy üldözőinek, nem engedi, hogy harcoljanak érte barátai: szelíd bárányként megy a farkasok közé, akik nem kímélik. Az emberiség történetének legszégyenletesebb éjszakája ez. A bűn minden következményét magára veszi most az Emberfia: megvetés, kínzás, árulás, elhagyottság…
A hét utolsó napja: péntek olyan szörnyűségekre derít fényt, ami már emberileg érthetetlen. A gyilkos Barabbás kegyelmet kap a zsidóktól, Jézus viszont halálos ítéletet, a legszégyenteljesebbet, a keresztet, két lator között. Még ekkor is megkísérti hitetlenül a bal lator: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, szállj le a keresztről!” De ő nem száll le a keresztről^), nem veri szét gúnyolóit, hanem imádkozik értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. Ekkor már mondhatja, hogy beteljesedett! Valóban, a Mennyei Atya akarata tökéletesen megvalósult az ő életében. Fölmagasztalták és ő mindeneket magához vonz a kereszten. Aki hittel tekint föl Rá – az megszabadul a Kígyó halálos mérgétől, a bűn minden következményétől, sőt, „még ha meghalt is : élni fog!”
A nagyszombat csöndes nyugalma után következik a várva várt nap az Úr napja: a Föltámadás! (voszkreszenyije=vasárnap!) „Halál, hol a te győzelmed, halál, hol a te fullánkod?! A győzelem elnyelte a halált!!!”(lKorl5.) „Szent ez a nap, a nyolcadik”, énekeljük hiszen ezzel egy új korszak kezdődik: a Föltámadt Krisztus közösségeinek a terjedése a földön és átmenete (=pászkája) a Mennyek Országába. Ennek az Örömhírnek vagyunk mi is a birtokosai, és kell, hogy legyünk a hiteles továbbadói! Jézus föltámadt, Jézus él ! Keresd őt, nincs messze tőled! Kívánom, hogy megtaláld a templomban, a húsvéti szent olvasmányokban, a szent liturgiában, végül az eucharisztiában s ezáltal a veled együtt áldozókban.
A Föltámadás kegyelmében gazdag húsvéti ünneplést kívánok szeretettel:

Majnek Antal