Gazdag lettem

897

„Az Istenben dicsekszünk mi örökké” (43. zsoltár)

Gazdag lettem Krisztus keresztjében s ezzel az örömmel dicsekszem. Szent Pál is dicsekszik vele: „Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében” (Gal 6,14). És nem cserélnék senki gazdagságával. Hány jó lélek mondotta már nekem, hogy szívesen elvállalná helyettem a szenvedést. Mindnek azt feleltem, hogy én meg nem adnám. Legalább egyszer én is gazdag vagyok. Milyen jó érzés tudnom azt is, hogy van miből törlesztenem nagy tartozásomat, mellyel neked tartozom, Uram, Istenem. Minden nap most könnyebbedést jelent számomra. És legalább egyszer én is kedvemre osztogathatok gazdagságomból.

Gazdag vagyok, Istenem. Mennyi kegyelmet juttattál nekem a betegség által. Mennyi tapasztalattal bővültem. Mennyivel érettebb lettem. És ezt a gazdagságot sem a rozsda, sem a moly meg nem emésztheti. A tolvajok ki nem áshatják és el nem lophatják. És tudományom, melyet most öntöttél belém, el nem párologhat. Mennyivel különb ez minden könyvtudománynál. Nem írtam könyveket, nem fedeztem fel semmit, nem lettem professzor, amit pedig kispap koromban oly nagyon áhítottam. Mégis oly tudománnyal gazdagított a Te kegyelmed, Uram, mellyel bátran dicsekedhetem. Hát tudomány és gazdagság az Úr Jézus Krisztus keresztje? Nem paradoxon-e ez az állítás? Nem, mert a szenvedést épp úgy be lehet fektetni, mint más gazdagságot. Épp úgy fel lehet ajánlani másokért, mint az imádságot. A szegényeknek, az arra rászorulóknak, híveimnek juttathatok belőle. Adakozhatok a misszióra és mindenféle jó célra. Egyikért egyik nap szenvedései, másikért meg a másik napéi. Szent Péternek sem volt aranya, sem ezüstje, mégis megmutatta, hogy így adhat és boldoggá tehet mást.

Ki tudja, mennyi kegyelmet kaptam én is eddig átalakított energia formájában mások szenvedéséből? És ki tudja, mennyi áldás áramlik majd nemsokára az én betegségemből? Köszönöm, Istenem, hogy gazdaggá tettél. Bizony, ötven év múlva ilyenkor olyan mindegy lesz már testemnek, hogy szenvedett-e vagy nem. De a gazdagság, amely a szenvedésből fakadt, megmarad.

Korompay Józsefet, a 38 éves, tehetséges fiatal papot villámcsapásként érte az agyvérzés. Két évig feküdt tehetetlenül, míg az Úr magához szólította őt. Szenvedésének idején írta meg azt az elmélkedés-gyűjteményt, mely Az örök élet érettségijén címmel, könyv alakban is megjelent.

Előző cikkViharos augustus 20 Budapesten
Következő cikkSalkaházi Sára üzenete