Évekkel ezelőtt az ausztriai Mariazellben voltunk zarándoklaton. A szentmise befejeztével, amint kiléptem a kegytemplomból, megpillantottam két huszonéves fiatalt, akik a templomajtó mellé támasztott hátizsákjukat igazgatták, majd felsegítették egymásra. Mindkét hátizsákon a lengyel zászló és a lengyel pápa, az azóta szentté avatott II. János Pál pápa képe volt, valamint egy kagyló. Gyorsan összeállt fejemben a kép, miszerint ők Lengyelországból zarándokolnak a spanyolországi Santiago de Compostelába.
A Szent Jakab sírjához induló zarándokok jelképe már a középkorban is a kagyló volt. Lengyelül nem tudván kezemmel nyugat felé mutatva kérdeztem tőlük: Santiago de Compostela? Bólogattak, és a maguk nyelvén igennel válaszoltak. Aztán már csak kezemmel mutatva kérdeztem, hogy gyalog? A válasz ugyanaz volt, bólogatás és igen, aztán mivel látták, hogy pap vagyok, letérdeltek, amiből könnyen kitaláltam, mit kérnek. Megáldottam őket, és ők elindultak. Legalább 2000 kilométerrel a hátuk mögött és legalább ennyivel előttük, elindultak. Gyalog. Ekkor lépett oda mellém egy fiatal a csoportunkból, aki attól rettegett, hogy sokat kell gyalogolni az autóbuszig: „Atya, milyen messze állt meg a busz?” „Háromszáz méterre” – válaszoltam. Megkérdezte még, hogy gyalog megyünk-e addig, de erre már csak magamban mosolyogva bólogattam, mint a lengyel zarándokok.
Utazásainkhoz sokféle közlekedési eszközt választhatunk, rövidebb távra mehetünk biciklivel vagy motorral, hosszabb távra autóval, busszal vagy vonattal, még távolabb akár repülővel. És bárhová mehetünk gyalog. Ez nem függ úti célunk távolságától. A gyerekek szokták megkérdezni, hogy mivel ment fel Jézus a mennybe: repülővel, helikopterrel vagy űrrakétával? A válasz egyszerű: gyalog. A mennybe csak gyalog lehet eljutni.
Ma Jézus mennybemenetelét ünnepeljük, erről az eseményről olvasunk az evangéliumban. Miután parancsot adott a tizenegy apostolnak, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az örömhírt, „felvétetett a mennybe.” Nem kellett neki ehhez semmiféle közlekedési eszköz, hanem egyszerűen csak felemelkedett, amíg egy felhő el nem takarta őt apostolai szeme elől. Az Úr földi küldetése ezzel lezárult. A mennyei Atyától jött el emberi világunkba, és a mennybe tért vissza küldetése befejeztével. Mi, akik követői vagyunk, csak gyalogszerrel járhatunk nyomában és csak gyalog követhetjük a mennybe. Háromszáz méternél egy kicsit többet kell mennünk, és ez egy nagyon sajátos út, mert közben a lábunk sem éri a földet.
Jézus mennybemenetele utáni vasárnap a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, pünkösd napja lesz. A karácsonyra négy hétig tartó várakozással készülünk, ezt nevezzük adventnek. A húsvéti ünnepet a nagyböjt negyven napja előzi meg, s ezt az időszakot is a várakozás, a készület jellemzi. A pünkösd valójában nem önálló ünnep, hanem a húsvéti időszak beteljesedése és lezárása, de ettől még nem feledkezhetünk meg a várakozásról. Miként az apostolok egykor összegyűlve várakoztak Krisztus ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére, ugyanúgy mi is imádkozva várjuk a Szentlélek kiáradását!
Horváth István Sándor
Galileai férfiak, mért néztek az égbe?
Mért hogy forró könny fakad, bús könny, férfiak szemébe?
Jézus Krisztus visszajön! Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, mért hogy tétlen álltok?
Vár a Kelet és Nyugat, vár, vár: Krisztus bízta rátok.
Hirdessétek mindenütt: Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, föl a küzdőtérre!
Minden népek szomjasak Krisztus élő kútfejére.
Választottak, bennetek Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, milyen jelre vártok?
Ő tinéktek lángot ad: égből küldi Lelkét rátok.
Várjatok csak tíz napig! Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, mért, hogy sírva néztek?
Jézus Krisztus itt marad, úgy mint megígérte néktek!
Világvégig véletek Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, ha majd jön az óra:
Élőket és holtakat Krisztus hív majd számadóra.
A nagy Bíró visszajön, Jézus Krisztus él!
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!