HIVATÁSUNK JÉZUS KRISZTUST VINNI AZ EMBEREKHEZ!

249

HIVATÁSUNK JÉZUS KRISZTUST VINNI AZ EMBEREKHEZ!

A Szentírás kedvelt képe a Jó Pásztor, aki életét is odaadná a rábízottakért. Mégis a Hivatások vasárnapjára egészen más hasonlat jutott az eszembe. Milyennek kell lennie egy kereszténynek? Sokat elmélkedtem ezen, míg kezembe került egy bájos kis könyv, Mária kis szamara a címe, amely elmeséli hogyan alakult át egy kis, csökönyös csacsi engedelmes, jószívű baráttá. Mindenkinek ajánlom elolvasásra! A Szentírás is beszél egy ilyen aranyos jószágról. Jézus Messiásként vonult be Jeruzsálembe. Mielőtt ez megtörtént volna, elküldte két tanítványát a közeli faluba. A következőket kérte tőlük:
„Mindjárt, amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót. Oldjátok el, és vezessétek ide.” (Mk. 11,2 )
Egy kicsi csacsiról van itt is szó, amelyik nehezen bír el egy ekkora embert, mint Jézus. (A torinói lepel szerint, kb. l,80m magas és 75 kg lehetett.)
„Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? – így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” (Lk. 19,31)
Ezt fontos kiemelnünk a történetből, mert a szamárcsikó mi vagyunk. Te és én, és minden megkeresztelt testvérünk.
Isten irgalmából hivatást kaptam, hogy elvigyem Krisztust a világnak.
Jézus ugyanolyan gonddal, bölcsességgel választott ki, mint a tizenkét apostolt, azután egy éjszakát imával töltöttem el. Nem érdemeltem ki, hogy krisztusinak mondjanak, Isten irgalmából vagyok, aki vagyok. Ez a kiválasztás, megkülönböztetés a hivatásom titka. A csacsi nem kap szót a történetben, csak el kell vinnie Máriát Betlehembe. A szentírási szamárcsikónak pedig Jézust a világnak. A keresztségem által nekem is ugyanazt kell tennem mindennap.
„A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült.” (Mk.11,7)
Ez azt jelenti, hogy a szamárcsikó különleges kenetet, erősítést kap, hogy vinni tudja Jézust. Mi is a Szentlélek különleges kiáradását, felkenését kaptuk a keresztségben, a bérmálásban, az Egyház és testvéreink imáján keresztül.
Mivel Isten irgalmasságából ez a hivatásunk, nem veszíthetjük el bátorságunkat. Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért. (2Kor 4,1.)

fr.Imre