Hogyan múlhatja felül az ember önmagát?

A Szentlélek ajándékai 

Ha az Egyház nagyjainak, szentjeinek életét olvassuk, megdöbbenünk. Micsoda emberfeletti hit, erő, bölcsesség, derű sugárzik ezekből az emberekből. Sok szentről tudunk, akinek bölcsessége ámulatba ejtette a világot.

Voltak köztük (mint Szent Ferenc, Domonkos, Antal, Bernardin stb.). Mások a lélek megítélésének bölcsességével rendelkeztek (mint az arsi plébános). Mások a világi ügyekben tanúsítottak olyan éleslátást, hogy fejedelmek és pápák fordultak hozzájuk tanácsért (mint Szent Tamáshoz, Sziénai Katalinhoz vagy Flüe-i Miklóshoz.)

Más szentekben a rendkívüli erőt csodáljuk meg, amely által minden viszontagsággal dacolva képesek voltak hirdetni Isten igéjét (mint Szent Pál, Xavéri Szent Ferenc, Kláver Péter, Kapisztrán János stb.), vagy a hűséget, amellyel szolgálták beteg és elesett embertársaikat. Csodáljuk a kitartást, amellyel ellen tudtak állni a világ, a pénz, a test minden csábításának. Csodáljuk a bátorságot, amellyel a vértanúk – köztük nők és gyermekek is – vállalták a kínhalált.

Ismét más szentekben a mély hit, a jámborság és istenszeretet ragad meg bennünket. Szívük szinte izzott. Minden tettüket áthatotta ez az érzés, s ezt nem volt képes csökkenteni sem a szenvedés, sem a világ vonzása, sem saját hibáik érzése. Ezt látjuk Kis Szent Teréz, Assisi Szent Ferenc és sok más szent életében.

És sóvárgással halljuk-olvassuk, hogy az a hit, béke, öröm, derű, türelem, szelídség, ami ezekből a szentekből sugárzott, tévelygő és reményvesztett emberek százait, ezreit vezette el Istenhez.

De a szentek élete akkor válik igazán izgalmassá számunkra, ha megtudjuk, hogy ezek az emberek kezdetben általában épp oly botladozó, hétköznapi emberek voltak, mint mi. Szent Pál egyházüldözőnek indult, és sok-sok hibával kellett küzdenie. Szent Ignác a hiúság, a szórakozás, a világi becsvágy rabja volt. Voltak hősök és vértanúk, akik előzőleg éppúgy megtagadták Krisztust, mint Péter, a főapostol. És sok szent, aki az istenszeretet legmagasabb fokára jutott, korábban ismerte a gyengeséget, a tunyaságot: – még a „nagy” Szent Teréz is.

Hogyan váltak tehát ezek a gyenge, botló, olykor kis tehetségű emberek erőssé, állhatatossá, bölccsé, hőssé? S ha ők gyengeségük ellenére felülmúlták önmagukat, akkor bizonyára mi is képesek volnánk követni őket! De hogyan?

„Mindezt a Lélek műveli…” (1Kor 12,11)

A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKAI

Hogyan lesz a gyönge emberből szent?

„Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek” – mondja Szent Pál (Róm 8,26). Ő adhat emberfeletti erőt a szenteknek és nekünk is.

Aki eltelik Szentlélekkel, abban a Szentlélek él, Ő a forrása az isteni erőnek, jámborságnak, értelemnek, bölcsességnek. – Úgy szoktuk mondani, hogy ezek a „Szentlélek ajándékai”. (A Szentírás, illetve az egyházi hagyomány hét ajándékról beszél. Ezek: a bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság, istenfélelem. – vö. Iz 11,2)

Ki és mikor kapja meg az „aj ándékokat”?

A Szentlélek ajándékait akkor kapjuk meg, amikor részesülünk a Szentlélekben, az isteni életben. Tehát ezeket megkapjuk már a kereszteléskor, majd teljesebb módon a bérmálásban.

Hibáink és a sok szeretethiány azonban nem engedik eléggé „szóhoz jutni” a Szentlelket bennünk. Az isteni élet és a Lélek ajándékai valamiképpen a „csíra” állapotában vannak lelkünkben. Nekünk kell lehetővé tennünk, hogy kibontakozhassanak.

Miközben tehát a Lélek működésére várunk, cselekednünk is kell. Jézus útmutatásainak, a Lélek indításainak megfelelően. Ha kitartóan tesszük Isten akaratát, s így egyre jobban átadjuk életünket a Szentléleknek, akkor Ő mindjobban átveszi lelkünk vezetését. Ilyenkor kezdenek rendkívüli erővel jelentkezni az Ő „ajándékai” – amelyeket a szentek életében annyira csodálunk.

A csónakban ülőnek kitartóan eveznie kell, illetve készen kell tartania a vitorlát, hogy a szél – amikor Isten alkalmasnak találja a lelket – belekaphasson. S akkor a csónak úgy kezd repülni, ahogyan semmilyen emberi erő nem volna képes előre vinni azt.

Megelőlegezett aj ándékok A Szentlélek általában „előlegezi” is ajándékait. – Különösen lelki életünk kezdetén tapasztaljuk gyakran, hogy felizzik bennünk Isten szeretete. Érezzük az ima, a Szentírás, az Eucharisztia, a jézusi közösség „ízét”. Máskor nem ismert lelki erőt tapasztalunk magunkon, vagy nagy világosságot a hit dolgainak tanulmányozása közben. Mindez a Szentlélektől származik. Ő él bennünk és érdemünket messze felülmúlóan érezteti jelenlétét, ajándékait. Azért teszi ezt, hogy megtudjuk, milyen az, amikor Jézusban és a Szentlélek vezetése alatt él valaki.

Egy idő után azonban érezzük, sötétben maradtunk, elállt a Szél. Az ajándékokat nem tapasztaljuk már. Ez azért történik, mert meg kell tanulnunk jézusi módon cselekedni (evezni). – Ha ilyenkor elindulunk s kitartunk a jézusi élet útján, akkor Ő egyre jobban kinyilatkoztatja magát nekünk: a Szentlélek mindinkább átveszi lelkünk irányítását és részesít ajándékaiban.

A Szentlélek gyümölcsei

Szent Pál arról ír, hogy ahol „szóhoz engedik jutni” a Lelket, ott jelenléte gyümölcsöket terem az emberben: „A Lélek gyümölcsei: a szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság”. (Gal 5,22) – A Lélek gyümölcsei is két fokozatban jelentkezhetnek.

E gyümölcsök „érett” formában – azaz állandóan és töretlenül – a lelkileg érett emberek életében vannak jelen. Ez a szentek „illata”: Az életükből folytonosan sugárzó szeretet, öröm, béke, türelem, szelídség. (S a Szentlélek ezeket a gyümölcsöket akarja megteremni a mi életünkben is!)

A Szentlélek a gyümölcsöket is „előlegezi”. Az Istennel való első találkozás, a Krisztus-követés első lépései is új örömmel, békével, szeretettel töltenek el bennünket. De ennek az örömnek, békének még állandósulnia kell, Gyakran előfordul, hogy az Istenben, a szeretetben való élet első öröme után egyszercsak elhomályosul körülöttünk minden, s újra nehezünkre esik tenni a jót. Ha azonban ezt a fájdalmat szeretettel, a szenvedő Jézussal egyesülten fogadjuk, akkor ebben új módon megtalálhatjuk Jézust és az örömöt. S ezen az úton járva egyre alkalmasabbá válunk, hogy a Szentlélek állandósítsa bennünk ajándékait és gyümölcseit.

„Örvendjetek az Úrban… jóságtokat ismerje meg mindenki” (Fil 4,4)

Amikor Mózes lejött a hegyről, ahol az Úrral találkozott „fénylett az arca” (Kiv 34,29), Izrael fiainak Isten fényét, jelenlétét sugározta. Hasonlóan fénylett az arca és izzott a szíve az apostoloknak pünkösdkor, amikor a nép elé álltak. S fénylett az arca sok szentnek, például Istvánnak, az első vértanúnak a megkövezéskor. Környezetük Isten jelenlétét sejtette meg általuk. – A Szentlélek téged is Krisztus tanújává, Istent-sugárzóvá akar tenni.

Tomka Ferenc Találkozás a kereszténységgel c. könyvéből