Imaoldal

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.”

(23. zsoltár)

Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat,
E földi útvesztőben te mutass jó utat.
Szent nyomdokodba lépve
A menny felé megyünk,

Ó halhatatlan Ige, vezérünk, mesterünk.
Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet,
És kóstolgatja minden nap szent beszédedet.
Hát legeltesd igéddel bolygó nyájadat,
És terelgesd Lelkeddel juhocskáidat.

(Alexandriai Szent Kelemen)

– kövess –

rám néztél
hogy én is lássalak
tekinteted áthatott engem
és nyugtalanná tett engem
mint a ki nem mondott kérdés
köszönöm
hogy volt türelmed várni
amíg megérett bennem az Igen

  /Szent-Gály Kata/

Köszönjük, Urunk,
hogy nincsenek
szürke hétköznapjaink.
Csak ajándék időnk van,
amely újabb és újabb lehetőséget
kínál arra,
hogy Szentlelked által
átéljük szeretetedet
és megosszuk örömünket
testvéreinkkel.

/Simon András/

Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

Új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

/Túrmezei Erzsébet/

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

/Tóth Árpád/