Imaoldal

Mindnyájan a tökéletes képmás, Jézus Krisztus felé vagyunk megteremtve, hogy a Szentlélek működése és saját hitünk, megismerésünk és szeretetünk révén egyre inkább Isten képmásává legyünk.

(Nemeshegyi Péter: Feltámadás és élet)

Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.

(Róm 8,26-27)

Keresztelő János imája

Jézus, Isten Báránya,
ma újra találkoztam veled.
Tudom, ki vagy, mégsem ismerlek igazán.
Előttem állsz, hozzám jössz,
de titok vagy számomra.
Ki vagy te, aki napról napra közelítesz felém?
Ki vagy te, aki szelíd bárányként
elveszed bűneimet?
Ki vagy te, aki a Szentlélek által
mind a mai napig titokzatosan
jelen vagy életemben?
Most hozzám költöztél,
hogy ismeretlenséged homálya
vágyat ébresszen bennem,
hogy újra és újra keresésedre induljak.
Nálam lakozol, hogy mind jobban
megismerjelek,
és megismertesselek másokkal is.
Tanúságot teszel magadról,
hogy erőt adj tanúságot tenni rólad.
Hálát adok neked, hogy megelőzöl engem,
így utat mutatsz számomra.
Járj előttem mindennap,
hogy újra tanúskodhassam rólad.
Ámen

       /B.Gy./

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem

/Tóth Árpád/

Örömöm sokszorozódjék
a te örömödben,
Hiányosságom váljék
jósággá benned.

/Weöres Sándor/

„Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. Ádám, az első ember ugyanis az eljövendőnek, tudniillik az Úr Krisztusnak előképe volt. Krisztus, az új Ádám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását…”

/A Gaudium et spes zsinati dokumentumból/

Lévi Máté imája

Uram!
Sokszor belegondolok abba,
miért is hívtál éppen engem.
A pénz rabja voltam.
Megkötözött.
Most már tudom,
hogy a hirtelenségnek
és a meglepetésnek erejével hívsz.
Köszönöm, hogy bátorságot adtál,
hogy bűneim ellenére megérthettem:
úgy kell követnem téged, ahogy vagyok,
s te majd átalakítasz engem.
Te a vámost választottad.
Azt, aki vagyok,
s nem azt, aki lehetnék,
vagy akinek lennem kellene.
Tudom, hogy gyengeségeim megmaradnak,
tudom, hogy a pénz kísértése tovább él bennem,
de vágyom arra,
hogy a beléd vetett bizalmam
felülmúlja bűneimet.
Minden erőmmel azon leszek,
hogy hívásodat napról napra meghalljam
szívemben,
és a te erőddel, a közeledben,
az általad élő közösségben
válaszoljak rá.
Ámen.