Interjú Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel

Bosák Nándor püspök Molnár János ungvári plébániai kormányzó meghívására érkezett Ungvárra, hogy az április 25-én megtartott Szent György búcsú ünnepi szónoka legyen. Ebből az alkalomból készült vele az interjú.

Püspök atya hogyan került kapcsolatba Kárpátaljával?

Még a kommunista időszakban kezdődött a kapcsolat az Egri Egyházmegye és a munkácsi körzet között, s mi megpróbáltunk segíteni. Amikor Paskai László bíboros első hivatalos látogatására Kárpátaljára érkezett, én is itt voltam a papok között, mint az egri szeminárium egyik tanára. Akkor kezdtünk el a papnevelésben segítséget nyújtani. Néhány fiatal számára, akik papok szerettek volna lenni, sikerült engedélyt szerezni, hogy Magyarországra jöhessenek tanulni. Attól kezdve, hogy kárpátaljai kispapok kezdtek járni az egri szemináriumba, éveken keresztül mélyült és élővé vált a Kárpátaljával való kapcsolatom. Én magam is el-eljöttem meglátogatni őket.

Mikor megalakult az apostoli kormányzóság, ez még több alkalmat adott, hogy innen a szomszédból – akkor már püspökként – különféle ünnepségeken vegyek részt. Papoknak is tartottam lelkigyakorlatot – egyszóval ismét újfajta kapcsolat indult el.
Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ös.- szetartozó tájegységek földrajzilag és történelmileg is.

Látja-e a hasonlóságot az emberek mentalitásában?

Igen, van hasonlóság a két térség gondolkodásmódjában. A legnagyobb hasonlóságot azonban inkább abban látom, hogy a katolikusoknak mindkét területen kisebbségben kell élniük egy nagyon vegyes társasalomban. Ilyen értelemben a mi egyházmegyénk helyzete is hasonló. Nem nemzetiségi téren, hanem vallásilag: római katolikusok, görög katolikusok, evangélikusok, reformátusok élnek ezen a területen. Így bizonyos értelemben mi is kisebbségben vagyunk és ez sajátos jelleget ad a munkánknak. Ennek a helyzetnek vannak nehézségei és vannak előnyei is. Az összetett helyzetet, amiben élünk, kihívásnak és kegyelemnek érzem, hiszen így jobban át kell gondolnunk, tudatosan meg kell fontolnunk, mit és miért teszünk.

Ön szerint miben változott Kárpátalja 1989 óta?

A változásokról nincs reális képem, nem látok bele annyira az egyházmegye életébe. Azt azonban figyelemmel tudtam kísérni, ahogy elkezdődött a pasztoráció, lassan kialakult a Munkácsi Egyházmegye, egyre több fiatal papja van (egy részük Egerben tanult). Az a papi struktúra, amely a lelket tartotta a hívekben a kommunista időben, lassan eltávozott, ezzel párhuzamosan viszont új szellemiség, új papság alakul ki. Pozitív dolognak látom, hogy a régi struktúra romjaiból, szinte a semmiből valami új bontakozott ki.

Miért éppen ezt választotta püspöki jelmondatául: „Törd meg kenyeredet az éhezőkkel?”

Két dolgot akartam a magam számára és mások számára is megfogalmazni. A kenyérszaporítás csodája előtt Jézus azt mondja az apostoloknak: „Adjatok nekik enni!” Az apostolok pedig kétségbeesnek, hogy csak öt kenyerük és két haluk van, mi ez ennyi embernek? Ugyanígy, amikor az ember látja a feladatát – a lelkipásztori feladatot, a püspöki feladatot, vagy egyáltalában a keresztény életet -, azt mondja: amim van, az kevés ahhoz, hogy teljesítsem a feladatomat. Ha viszont azt, amink van, odatesszük Jézus kezébe, vagyis jó szívvel rábízzuk azt, akkor abból ő tud csodát tenni. Tehát elég lesz az a kenyér. Ez az embernek belső bátorítást ad, hogy ne álljon meg az emberi szintnél és az emberi lehetőségeknél, hanem helyezze nagyobb dimenzióba a maga szolgálatát és keresztény életét. Igazából ezt látom nagyon fontosnak, amit a búcsún a prédikációban is próbáltam megfogalmazni: ebben a világban veszélyeztetett állapotban élünk, sok-sok nehézség, sok-sok veszedelem fenyegeti a keresztény embert. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van arra, hogy nagyon mélyen belekapaszkodjunk a hitünk igazságaiba, és abból merítve öntudattal és bátorsággal vállaljuk a keresztény életet, mert ez az igazi erő, és mert a jövő ezen az oldalon van.

Az interjút készítette:
Pápai Zsuzsanna