„Ismerjük meg az emberi lelket, hogy ne okozzunk kárt benne” – Interjú Pál Ferenc atyával

Pál Ferenc atya papi pályafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témakörökben. Az előadások tematikája meglehetősen tág: érinti a spiritualitást és a társadalomtudományokat, a közösségi és családi konfliktusoktól a személyes lelki egyensúly kérdésein és a párkapcsolati-házassági problémá- kon át a transzcendenciához fűződő kapcsolat problematikájáig terjed. Janu- árban egy meghívásnak eleget téve Kárpátalján, Beregszászban járt, ahol szintén előadást tartott. Az alábbi interjút olvasva közelebbről is megismerhetjük őt.

– Feri atya igen népszerű személyiség Magyarországon. Itt, Kárpátalján talán kevésbé ismerik. Hogyan mutatkozna be né- hány mondatban az Új Hajtás egyházmegyei lap olvasóinak?

– A szó szoros értelmében két „lá- bon” állok. Az egyik „lábam” az, hogy római katolikus pap, helyettes plébános vagyok Angyalföldön. Közel húsz éve vagyok pap. A másik „lábam” pedig, amin állok, az a lélekszakembernek a „lába”: mentálhigiénés szakember vagyok, többek között családsegítő, szoci- ális lelkigondozó. Mindkét „lábamat” nagyon fontosnak és értékesnek tartom.

– Nem okoz gondot a papság és a mentálhigiénés szakember szakmájának összeegyeztetése?

– Az összeegyeztetés inkább nagyon is természetes módon történik meg bennem, hisz ettől nem oszlom kétfelé, hanem ellenkezőleg, a kettő segíti egymást. Például gyóntató papként van egy érzékenységem arra, hogy fölismerjem vagy megsejtsem, sok-e gyónóban a szorongás, bűntudat vagy szégyen; ilyenkor másképp állok hozzá az illető- höz. A mentálhigiénés ismeretek tehát segítik a papi munkát. És fordítva is így van. Amikor valaki életvezetési problé- mákkal, kérdésekkel jön hozzám, megsejthetem bizonyos helyzetekben, hogy tulajdonképpen egy spirituális mélysé- get keres. Az életének nem találja a célját, vagy nem látja az értelmét. Amíg nem látja meg egy nagyobb összefüggésben saját magát, az alapvető létkérdésekre maga számára nem tud választ adni, addig hiábavaló minden felszínes segítség.

– Tehát mondhatjuk, hogy az a jó, ha minden pap ért a mentálhigiénéhez és fordítva. – Jó, hogyha több lábon állunk és legalább annyira ismerjük az emberi lelket, hogy ne okozzunk kárt benne, hogy nagy vonalakban föl tudjunk ismerni bizonyos jelenségeket, folyamatokat.

– Országszerte számos elő- adást tart, nagyon népszerűek a keddi alkalmak, több százan hallgatják… Mi a célja az elő- adásainak?

– Egyrészt a spirituális érzékenység, az istenkapcsolat fejlesztése, annak lehetőségeinek még tágabb kibontakoztatása, a közösségi, kisközösségi, csoportos kultúra kialakítása magunkból és magunk körül, mivel az egyes ember nagyon gyenge egyedül. Senki sem elég önmagának. De amikor egy csoportban vagy egy közösségben élünk, ott elköteleződünk, nagyon fontos, hogy élő legyen annak a kultúrája. Például a csoportban elhangzó dolgokat ne adjunk ki, tartsuk meg a csoporttitkot. Ha mindent kiviszünk egy csoport életéből, akkor fél vagy egy év múlva már anynyira roncsolódik a bizalom szövete, hogy már nincs kedvünk elmondani az igazán fontos dolgokat. Esetleg pont azokat, amik miatt érdemes egy kiskö- zösséghez tartozni.

– Kinek a meghívására érkezett Kárpátaljára?

– A nagycsaládosok meghívásának teszek eleget, de úgy sejtem és ennek nagyon örülök, hogy nyitott rendezvényről van szó, tehát bárki jöhet, akit érdekel a család, a párkapcsolat té- mája, és az, hogyan tudunk tartósan, elégedetten együtt élni családban, kapcsolatokban.

– Most jár először Kárpátalján?

– Nem, többször is voltam már itt, bár igaz, az utóbbi időben nem jártam erre. Még a 80-as évek vége felé, a rendszerváltás előtt nem egyszer jöttünk át barátaimmal, hoztunk gyógyszereket, gyerekeket vittünk át nyaraltatni… Egy alkalommal cserkészcsapattal jöttünk és végigeveztünk a Tiszán az ukrán-román határtól. Életem egyik legnagyobb élménye volt.

– A háborús helyzet nem keltett Feri atyában félelmet?

– Tudom, hogy a háború inkább a keleti régiót érinti. Viszont, amikor átjöttem a határon, folyamatosan arra gondoltam, hogy ez hogyan hathat rátok, hogyan alakítja az életeteket. Éppen tegnap hallottam a hírekben, hogy eddig körülbelül ötezer áldozata van az ukrajnai harcoknak. Ez rengeteg!

– Magyarországon egyre szaporodnak az önismereti csoportok, ami azt jelzi, hogy az emberek vágynak saját maguk mélyebb megismerésére. Itt, Kárpátalján mintha nem lenne akkora nagy az érdeklődés az önismeret téma iránt. Vajon miért?

– Ennek bizonyára sok oka lehet. De hogyha például nagyon nehezek az életfeltételek, a mindennapos talpon maradás, bizonyos szempontból az életben maradás folyamatos megterhelő küzdelmet jelent. Ennek van egy olyan következménye, hogy leegyszerű- södik az élet, és bizonyos problémák egyszerűen meg sem jelennek, mert az alapvető és fontos kérdések szinte az egész időt és az egész életet lefoglalhatják. Ottlik Géza írótól megkérdezték egyszer, hogyan élte meg a háborút. Ő azt válaszolta, hogy élete egyik leggondtalanabb időszaka volt, hiszen pontosan lehetett tudni, hogy mi a feladat: az életben maradás.

– És valóban, egyszerűbbnek tűnik az élet, ha csak a túléléssel, megélhetéssel kell foglalkozni, mintsem alaptalan félelmeinkkel, rejtett szorongásainkkal, komplexusokkal…

– Egész biztos, hogy a gazdasági környezet befolyásol bennünket, például a családok szempontjából is. Hogyha a családkutatásokat nézzük, akkor egyértelmű összefüggés van akö- zött, hogy a családok tartósak és akö- zött, hogy olyan gazdasági egységként is működnek, amely alapvető feltételét teremti meg annak, hogy a családtagok képesek legyenek egyáltalán a létszükségleteiket kielégíteni. Vagyis megéri családhoz tartozni, megéri társkapcsolatban lenni, megéri hűségesnek lenni, de legalábbis nem elválni, hanem meg- őrizni a családnak az egységét, azért, mert olyan nagy az ember kiszolgáltatottsága.

– Van-e kedvenc témája? Miről beszél a legszívesebben?

– Nagyon szeretek beszélni a társkapcsolatról a családi kapcsolattal öszszefüggésben, arról, hogyan lehetünk képesek tartósan és elégedetten együtt élni.

– Milyen gondolatokat hozott ma a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok rendezvényére?

– Szeretnék beszélni a családról, mint élő rendszerről, majd a családról és a társkapcsolatról, mint amiben folyamatok zajlanak, nem egyszerűen eseményekből vagy pillanatokból áll. Ennek a két megközelítésnek az összefüggésében szeretném megvilágí- tani az elégedettség és a tartósság té- máját.

Az interjút készítette: Bundáné Fehér Rita

Pál Feri atya gondolatai a házastársi kapcsolatról

„A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkö- telezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védel mére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság fele lősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.”

A Házasság Hete Szervezőbizottsága Már majdnem két évtized telt el azóta, hogy Angliában egy házaspár elindított egy mozgalmat, amelynek közép pontjában a házasság ünneplése áll. Céljuk az volt, hogy egyre szélesebb körben elterjedjen, mennyire fontos az, hogy a házasságban élők törődjenek a kapcsolatukkal, örüljenek neki és ajándékként éljék meg. Február második hete táján világszerte szerveznek imaesteket a házaspárokért, vetélke dőket, ahol alkalmuk van együtt játszani, lehetőséget adnak számukra egy közösen eltöltött vacsorára stb.

A Házasság Hete kapcsán megosztjuk Pál Feri atya, men tálhigiénés szakember néhány gondolatát, melyet a III. Kár pátaljai Magyar Nagycsaládos Napon mondott el A nagy Ő-től a nagy Mi-ig című előadásában. A humorban és sok példában gazdag előadás sokáig él majd azokban, akik hallhatták.

A család, a plébániai közösség, az iskola – élő rendszer; így kell tekintenünk rá. Érvényesek rá az élő rendszer jellem zői: szükségük van erőforrásokra az élethez. A Föld is, ami a Napból és a föld maghőjéből kap energiát, élő rendszer. Ha ez a két energiaforrás megszűnne, a Föld egy pillanat alatt teljesen más világgá válna. A rendszerszemlélet azt mondja, hogy a Föld azért tud fennmaradni, egyensúlyban maradni és hatékonyan működni, mert az energiát valahonnan felveszi. A társkapcsolat, a házastársi kapcsolat is egy élő rendszer. Csak úgy tud működni, ha a megfelelő időt és energiát fel tudja venni.

John Godman amerikai terapeuta 450 párt vizsgált 16 éven át azzal a céllal, hogy megállapítsa, min múlik egy kap csolat fennmaradása, tartóssága. Akik kitartottak egymás mellett, sikeresen átvészelték a kríziseket, azok átlagosan hetente plusz 6 órát szántak a kapcsolatuk ápolására. Ez nem kevés idő és energia. Ha viszont ez nincs meg, a család mint élő rendszer nem veszi fel a szükséges és elégséges energiát, s ha nem is bomlik fel, de létrejön egy kóros egyen súly. Pl. ha a férj nem kapja meg a kellő szeretetet, elfogadást otthon, gyakran fordul az italhoz, a szerencsejátékokhoz. Vagy ha egy feleség nem kap figyelmet sokat dolgozó férjé- től, a gyerekeitől próbálja megszerezni azt a szeretetmennyi séget, amelyet a házastársától kellene megkapnia, s így eltá- volodik a férjétől.

Mit is kell tennünk ahhoz, hogy a kapcsolatunkat (és egyéb emberi kapcsolatainkat) is megtartsuk egésznek, egészséges nek?

1. Érdeklődés, felfedezés. Gyermeki nyitottsággal felfe dezni egymást. Megkérdezni 30 év házasság után is: Mi van veled? Hogy vagy? Mi foglalkoztat? Mit álmodtál? Mire vágysz?

2. Gondoskodás, törődés. Nem szűnni meg kifejezni a tetteinkkel is (egy finom étellel, egy csokor virággal, tiszta ruhá- val stb.), hogy fontos a másik jólléte, személye. Hogy gondoskodjunk egymásról.

3. Értékelés, megbecsülés, a nagyra értékelés kifejezése. Egy asszony történetét hallhattuk, aki 50 évesen, az apja halálos ágyán kérdezte meg, hogy büszke-e rá? Az apa magá- tól nem tudta ezt elmondani, és a lánya, hiába nagymamakorú volt már, nagyon igényelte azt, hogy az édesapja mondja el neki, miért büszke rá. Ez ennyire fontos. S az apa, halála előtt megköszönte a lányának ezt a kérdést, s hogy válaszolhatott rá.

4. Következetesen személynek tartani, emberszámba venni egymást. Egy fiatalember, aki túlélt egy repülőgép-katasztró- fát, arról beszélt, hogyan változott meg az élete ez után a kaland után. Amikor a feleségével vitatkozik valamin, és már nagyon komollyá válik a helyzet, eszébe jut, hogy nem az a fontos, hogy igaza legyen. A felesége sokkal fontosabb, mint az, hogy igaza legyen. Ha meg tudjuk mondani, mi a fontos az életben, akkor rengeteg hiánnyal együtt tudunk élni. Ennek a férfinak a felesége volt fontosabb, mint az igazsága.

Ez a rövidke összefoglaló ösztönzés és gondolatébresztő kívánt lenni ahhoz, hogy elkezdjünk dolgozni a házastársi és egyéb emberi kapcsolatainkért. Olvasóink figyelmébe ajánljuk Pál Ferenc római katolikus pap honlapját, ahol sok-sok előadás meghallgatható: www.palferi.hu. Az említett előadást pedig a kmne2012@gmail.com címen lehet elkérni.

TMO