Január 3. – Jézus neve

Ha nagyobb eseményekre, találkozókra hívnak bennünket, ahol olyan emberekkel találkozunk, akiket nem ismerünk, akkor általában kapunk egy kitűzőt, amin rajta van a nevünk és az, hogy honnan jöttünk. Emberi természetünkből adódik, hogy bemutatkozások alkalmával elsőre nem mindig jegyezzük meg a másik nevét. S mi van akkor, ha valakit meg szeretnénk szólítani? Ha tudjuk az illető nevét, könnyebb vele a kapcsolat felvétele. Ha fellapozzuk a Teremtés könyvét, akkor azt olvashatjuk, hogy Isten nevet ad az embernek. A férfit elnevezi Ádámnak, az asszonyt pedig Évának. Később pedig azt mondja az első emberpárnak, adjanak nevet a föld állatainak és az ég madarainak, vagyis vegyék birtokba a teremtett világot.

Jézus szent nevének segítségül hívása biblikus eredetű imádság. „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!” (Fil 2,10). A hívek az Egyház születése óta már gyakorolták, a liturgiában azonban csak a XIV. században kezdik tisztelni. Sienai Szent Bernardin és tanítványai egész Itáliában és Európaszerte terjesztik tiszteletét. A XVI. században külön liturgikus ünnepet vezetnek be Jézus neve tiszteletére. Itt, Kárpátalján a fancsikai templom titulusa Jézus Szent Neve.

Január elején a polgári év kezdetén vagyunk. Hívjuk mi is segítségül egész esztendőben Jézus szent nevét!

Egy legendát idézek, amelyben így olvashatjuk szent Ciprián vértanú megtérésének történetét: Élt Antiochiában egy jólelkű, rendkívüli szépségű hajadon, akit Jusztinának hívtak. Ciprián ekkor még nem volt keresztény, amikor meglátta Jusztinát és nagyon megtetszett neki. Ostromolta szerelmével, de Jusztina mindig elutasította. A szenvedély azonban annyira elhatalmasodott Ciprián lelkében, hogy az ördög segítségét kérte Jusztina meghódításához. De a legenda szerint az ördög azt mondta neki: sajnos nem segíthetek, mert Jusztina olyan varázsigét tud, ami engem is menekülésre kényszerít. „Mondd meg nekem ezt a varázsigét – kérte Ciprián. „Jézusnak a neve – mondta az ördög. Nos, ezen Ciprián nagyon elgondolkodott, hogy Jézusnak neve olyan hatalmas, hogy még az ördögöt is menekülésre kényszeríti – elment a város püspökéhez és kérte őt: „Atyám, ismertess meg azzal, akit Jézusnak hívnak!” Ciprián megismerte Jézus nevét, keresztény lett és e névnek erejével elfelejtette a szenvedélyét és az egyháznak bajnoka és Jézusnak vértanúja lett!

Jézus neve valóban hatalmas név! „… Isten fölmagasztalta és minden más nevet felülmúló nevet adott neki: ” (Filip 2,9). Ma arra a szent pillanatra emlékezünk, amikor szülei a Kisdednek a Jézus nevet adták. Egyházunk ez által az egész esztendőnek a homlokára ezt a hatalmas nevet írja! Az ő neve kísérje útjainkat az új esztendőben és legyen számunkra olyan igévé, mely az ördögöt és minden ártó szándékot menekülésre kényszerít. Igaz, a mai ember szeretné felejteni az ördögöt, de sajnos nem lehet. A gonoszság titka tevékeny. Most is kísért kenyérrel, hatalommal, az egész világ odaígérésével.

Segítsen tehát e hatalmas név mindnyájunkat az új esztendőben!

Lengyel Donát OFM