Karácsonyi készület gyerekekkel

A „Csak ezt a hetet éljük túl!” kezdetű felkiáltások sok családnak ismerősek lehetnek karácsony tájékán. Pontosabban, a felnőttek azok, akik nem annyira megélni, inkább túlélni szeretnék ezt az ünnepet, ami sokak számára (magamat is beleértve) egyet jelent a nagy hajtással, az éjszakai nem alvással, és sokszor sajnos az idegeskedéssel, hogy minden készen lesz-e időben.

Azért persze próbálunk minden lehetőt megtenni azért, hogy mégiscsak a Megváltó születése legyen az ünnepnek – mi több, a gondolatainknak – a középpontjában. Nem is olyan könnyű! Pedig már évekkel ezelőtt lemondtunk arról, hogy a karácsony előtti héten legyen a nagytakarítás, legfeljebb nem fog csillogni-villogni a lakás, fő, hogy a gyerekeink szemében és a miénkben megmaradjon a csillogás. Mint kiderült, az sem tekinthető tragédiának, ha hat helyett csak háromféle süteményt sikerül megsütni. Évenként tett fogadalmainkat, hogy jövőre nem hagyjuk az ajándékok beszerzését az utolsó hétre, csak többé-kevésbé sikerül betartani (inkább kevésbé). Ámbár idén a legnagyobb ajándékunk mindenképpen ott lesz a fa alatt, negyedik kislányunk személyében, aki először lát majd karácsonyfát, és 11 hónaposan rá is tud majd csodálkozni, sőt, már arra is kiváló képességei lesznek, hogy minden elérhetőt leráncigáljon róla. Komoly takarításról pedig mellette úgy sem lehet szó.

Szóval, mint mindenért, a karácsony szépségéért is meg kell küzdeni – leginkább a szívünkben. Azt nehezebb kicsinosítani, mint a lakást.

Ráadásul minden ünnep akkor szép, ha nem csak úgy hirtelenül érkezik meg, hanem komolyan készülünk rá, megtöltjük valami értékessel a várakozás idejét. Már a gyerekek is meg kellene, hogy tanulják, hogy az Advent a készület ideje, és mivel az Úr eljövetelére várunk, ezekben a hetekben különösen is figyelünk Rá.

Jó, hogy már nálunk is sok helyen elterjedt az adventi koszorú készítése. Ne felejtsük el a napi imádságot, amikor a koszorú körül még talán azokkal is együtt imádkozhatunk, akikkel az év más időszakaiban nem szoktunk. Hívjuk meg őket – egy próbát megér!

A gyerekeknek különféle praktikákkal tehetjük kézzelfoghatóbbá az adventi „jobbulási szándékaik” megvalósulását. Ezekből álljon itt néhány!

Szalmaszálak a jászolba
Fából vagy akár kartonpapírból kis jászlat készítünk (jobb híján egy doboz is megteszi), ebbe gyűjtik a gyerekek a széna- vagy szalmaszálakat, egy-egy jócselekedetük egyegy szalmaszál; ezzel bélelik ki a kis Jézusnak a kemény fekhelyet – legyen minél puhább! Így lesz a szívünk is „puha”, kedves hely az Úr Jézus megérkezésére. Szenteste a jászlat tegyük be a karácsonyfa alá, és ha van rá mód, apró babafigurát is belefektethetünk. Lám, a kis Jézus elfogadta a neki készített helyet – nemcsak a jászolban, a szívünkben is!

Jóságliszt
A jóságlisztet egy befőttesüvegbe gyűjtjük, kanalanként. Minél több a jóság, annál több liszt gyűlik össze, és így annál nagyobb lesz a karácsonyi kalács, ami a jóságlisztből készül. Egész más egy ilyen péksüteményt elfogyasztani, ami a saját lemondásainkból, jócselekedeteinkből készül!

Fénylő égbolt
Advent elején a betlehemi égbolt még sötét – tele tudjuk-e rakni csillagokkal karácsonyig? Egy sötét alaplapra és jó néhány előre kivágott, esetleg öntapadós csillagra lesz szükségünk, amiből esténként minden gyerek jótéteményei arányában ragaszthat. (Ha találunk ilyen matricát, azzal sok munkát spórolunk meg.) Az is fontos, hogy mindenkit saját magához viszonyítsunk, ne mindig a könnyű természetű gyerek vigye el a pálmát – az egyébként túl mozgékony, mindig bajba kerülő gyereket akkor is jutalmazzuk, ha csak saját magához képest sikerült egy kicsit „jónak lenni”.

Ingecske
Vidékünkön régi hagyomány. Egy félbehajtott papírból vágjuk ki a kis Jézus fehér ingecskéjét, aminek az alját sűrűn bevagdossuk. Egy-egy jócselekedet alkalmával egy ilyen „rojtot” fel lehet hajtani (mindkét oldalt felhasználhatjuk), és a remélhetőleg karácsonyig szép rojtossá váló ingecskét szenteste a fa alá tesszük – ez a mi ajándékunk a kis Jézusnak.

Ha egész hittancsoportok készítenek ingecskét, azt is meg lehet csinálni, hogy a pásztorjáték végén minden gyerek a maga ingecskéjét a jászol elé teszi.

Ez csak néhány ötlet, biztosan sokan ismernek még más lehetőségeket, magunk is kitalálhatunk valamit – inkább ezeket próbáljuk ki, mint a készen kapható adventi csokinaptárakat, amiknek nincs közük a Megváltó születéséhez.

Lényeg, hogy a karácsony ne csak a sok ajándékot jelentse a gyerekeknek, hanem azt a lelki tartalmat, ami köré végül is az ünnep, az ajándékozás kialakult.