Kilenc Bárdos gyerek levelet ír a Jézuskának

Bárdos Lajosnak, a kiváló zeneszerzőnek és karmesternek kilenc gyereke várja türelmetlenül a karácsonyt. Kilenc kis testvér üli körül a hosszú asztalt, égő arccal levelet ír a Jézuskának. A legkisebbek nem értenek még a betűvetéshez, diktálni tudnak csak. A nagyobbak írnak helyettük. A nagyobb, a tizennégy éves Klári lázas szorgalommal köti az érmelegítőket harcoló katonáinknak. Imre, a legkisebb másfél éves. Fekete szemű, szőke és rózsaszínű. Gőgösen totyog, mint afféle kiskirály. Naphosszat kényeztetik, becézik, nyúzzák és ide-oda dobálják. Szenvedélyesen szeretik. De amikor a szomszédban gyerek született, valamennyien sírva fakadtak, irigykedtek: „Milyen jó nekik, kistestvérük van. Nálunk mikor lesz megint pólyás baba?”
A gyerekszobákban egymás fölött hajókabin-ágyak. A kicsik járni is alig tudnak még, de máris a matróz ügyességével kúsznak föl a felső ágyba. Sírás, lárma nincs. A játéktól nem érnek rá. Ebéd előtt imádkoznak. A hároméves Dénes riadtan nézi a gőzölgő spenótot, és izgatottan könyörög: „Édes Jézus, légy vendégünk, edd meg amit adtál nékünk!”
Az iskolások egymást tanítgatják, kihallgatják. A második elemista az elsőst. Valamennyi jeles tanuló. Nem hasonlítanak egymáshoz, sem külsőben, sem egyéniségben. Kilencféle tehetség és kilencféle különös báj. Édesanyjuk szőke, kék szemű szépség, és csodálatosan fiatal. Soha nem gügyög a gyerekekkel, felnőtt számba veszi őket.
Az apjuk, Bárdos Lajos, a kitűnő zeneszerző és karmester, az új nagy Budapesti Kórus karnagya, nyugodtan dolgozik, ha a gyerekek zsibonganak is. Gyakran előfordul az is, hogy a legkisebbek a szobájában kuporognak, és némán játszanak az asztal alatt. Csak órák múlva veszi észre őket.
Megkérdezzük Bárdos Lajost:
– Mi a hátránya és mi az előnye a gyerekek szempontjából a sok gyereknek?
Elgondolkozik:
– Hátránya… Cipőutalványt kérünk. Fejünkre sütik: „Önök már novemberben kaptak egy utalványt”. „De uram, mi tizenegyen vagyunk!” „Nagyon sajnálom. Mindegy, hányan vannak, havonként csak egy utalványt adhatunk” – hangzik a szigorú felelet. És beszéljek a tejről, a szappanról, a rizsről? A nyaraláson és lakáson át, fel az adóig – mindenütt csak nehézségek.
– Előnyei?
Felcsillan a szeme:
– A gazdag belső élet. Mindegyik gyereknek van valamilyen személyi kapcsolata mindegyikkel. Tehát ez kilencszer nyolc, azaz hetvenkétféle duett, nem is szólva a tercettek, kvartettek és egyebek számtalan változatáról.

A cikk 1941. december 23-án jelent meg.

Hogyan Kelt békét játszani?

Az író kint sétált a parkban, nemes gondolatokkal foglalkozott. Egy pillanatra megállt a játszótér mellett, nézte a játszadozó gyermekeket.
– Igen, övék a jövő. Bizonyára tudnak majd élni lehetőségeikkel, a mai békés élettel – gondolta magában, amikor hirtelen vad csatazajra és ordítozásra lett figyelmes.
– Öld meg az ellenségedet! Vigyázat, jönnek a bombázók!- kiabálta egy fél tucatnyi gyerekcsapat.
Az író megszólította egyiküket:
– Mondd, kisfiam, mit játszotok?
– Háborúsdit! – felelték azok csoportosan, magától értetődő büszkeséggel.
– Hogy lehet az, hogy ti háborút játszotok? Nem tudjátok talán, milyen rossz a a háború? Inkább talán a békét játszhatnátok – mondta az író.
– Egész jó ötleted van – válaszolt egy kamasz, aki az egyik csapatot vezette. – De hogyan kell békét játszani? Azt senki sem tanítja az iskolában…
Az író hosszasan eltöprengett a válaszon, majd megszólalt:
– Biztosan úgy kell játszani, hogy szeretitek és segítitek egymást.
A gyerekek meghökkenve néztek egymásra.

(Marsak ötlete nyomán)