LEGYEN BÁTORSÁGUK A SZÜLŐKNEK A TELEVÍZIÓ KIKAPCSOLÁSÁHOZ

Részlet a Szentatya üzenetéből a társadalmi tájékoztatás világnapja (1994) alkalmából:
„Televízió és Család— az egészséges nézőszokások ismérvei.”
Az utóbbi évtizedekben a televízió a tájékoztatási médiumok forradalmában az éllovas volt, aminek mélyreható kihatása volt a családi életre. Ma a TV számtalan családban a hírek, tudósítások és szórakozások majdnem egyetlen forrása, és ezért formálja beállítottságukat, véleményüket, érték- és magatartásmintájukat. Az emberek legtöbbje elhiszi, amit a képernyőn lát vagy olvas, elhiszi, amit a hirdetések akarnak elhitetni vele. A doboz mellett az emberek elfelejtik, hogy van saját agyvelejük, és azzal gondolkodni kellene, leszoknak arról, hogy saját véleményt alkossanak, önállóan döntsenek, és eltompultan bedőlnek mindennek, amit a TV kínál.

GAZDAGODÁS ÉS VESZÉLYEK
A TV gazdagíthatja a család életét. Közelebb hozhatja a családtagokat egymáshoz, erősítheti a szolidaritást más családokkal, és magával a közösséggel. Nem csak az általános, de a vallási ismereteket is bővítheti azzal, hogy lehetőséget ad Isten Igéjének hallgatására, vallási személyazonosságuk erősítésére csakúgy, mint erkölcsi és lelki életük táplálására.
A TV azonban árthat is a családi életnek: fajsúlytalan érték- és magatartásformák terjesztésével: a pornográfia sugárzásával, a brutális erőszak kíméletlen ábrázolásával; erkölcsi relativizmus és vallási szkepticizmus sulykolásával; aktuális események és kérdések torzított és manipulált (kezelt) ábrázolásával; kizsákmányoló felhívások adásával, amelyek alacsony ösztönökre apellálnak, és hamis életfelfogás istenítésével, amelyek aztán háttérül szolgálnak majd a fegyelem-, az igazságosság- és a békeellenesség megvalósításához.
Még akkor is, ha a TV-programok nem ütköznek erkölcsbe, negatív hatással lehet a tévézés a családra. A családtagokat a maguk saját világában elszigeteli, és távol tartja őket az igazi emberközösségi vonzalmaktól: leszoknak a barátkozásról, a társalgásról, senki sem bújja órák hosszat a könyveket; nem marad más időtöltés, mint a televíziózás. Megbonthatja a családot is, amennyiben a szülőket a gyerekektől, a gyermekeket a szülőktől elhidegíti, mert hogyan is lenne módja a munkából hazatérő apának vagy anyának a gyermekével elbeszélgetni, amikor az állandóan a képernyőt bámulja.

A SZÜLŐK AKTÍV SZEREPE
Isten a szülőkre ruházta a nagy felelősséget, „hogy gyermekeiket a legkisebb kortól kezdve segítsék abban, hogy az igazságot keressék és aszerint éljenek, hogy a jót keressék és azt előmozdítsák” (az 1991. évi békevilágnapi üzenet 3.p.). Ezért az a kötelességük, hogy gyermekeiket arra neveljék, hogy tetszésüket leljék abban, „ami igaz, tisztességes, igazságos, erényes, magasztos és dicséretre méltó”.(Fii 4,8)
Ezért kell a szülőknek – azon kívül, hogy önmaguk kritikus TV-nézők – aktívan segíteniük gyermekeiknek, hogy olyan TV-néző szokásokat alakítsanak ki, melyek az egészséges, emberséges, erkölcsös és vallásos fejlődés szempontjából előnyösek. A szülők maguk tájékozódjanak előbb a TV-programokról, és ennek alapján hozzák meg a család számára a legjobb döntést: nézzük vagy ne nézzük.
Vallási meggondolásból és más felelős megegyezésből fölállított bírálat és értékelés együtt az egészséges médianevelés programjával nagyon hasznos lehet. A szülők beszélgessenek el gyermekeikkel a televíziózásról és tanítsák meg őket, TV-nézésük mennyiségét és minőségét szabályozni, s az egyes programokat alapvető erkölcsi értékekhez szabni, és azok szerint megítélni: „mert a család az első hordozója azoknak a vallási és kulturális értékeknek, amelyeket aztán tovább kell adni, mert a személyt segítik és személyazonosságához (identitásához) szükségesek.” Ez áll az iskolára is! Ezért riasztó látni, hogy milyen egyhangúan telik el a legtöbb gyerek élete. Mert a szülői ház és az iskola milyen keveseket buzdít arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amikért érdemes élni. Pedig ezeket megközelíteni, megérinteni, megszeretni, az életünket velük gazdagítani kevés anyagi áldozattal járó jótétemény és haszon (zene, művészet, irodalom, tánc, olvasás).

BÁTORSÁG A KIKAPCSOLÁSHOZ
A gyermek TV-szokásainak formálása annyit jelent majd néhanapján, hogy a TV-készüléket egyszerűen kikapcsoljuk, mert van valami jobb tennivaló, mert a többi családtag szempontja ezt kívánja, mert a kritikátlan TV-nézés ártalmas lehet.
Szülők, akik a TV-t rendszeresen és hosszú időn át mint egy elektromos gyermekőrző (baby-sitter) formát használják, szerepét mint gyermekeik legfőbb nevelőjét értékelik. A TV-től való ilyetén függés elrabolhatja a családtagoktól az alkalmat és lehetőséget, hogy beszélgetések, közös cselekvések és közös imádságok által egymásra befolyást gyakorolhassanak. Okos szülők tudatában vannak annak is, hogy a különben jó programok is kiegészülhetnek más forrású hírekkel, tudósításokkal, szórakozásokkal, neveléssel és kultúrával. Nem kell, hogy pánik törjön ki a családban, hogy ha valamilyen oknál fogva megszakad a televíziós adás.

SZALÉZI ÉRTESÍTŐ