Lelkigyakorlat Nagyszőlősön

Hallották már, hogyan magyarázza Majnek Antal püspök atya a Szentírás történeteit? Látták Rembrandtnak a tékozló fiú hazatérését ábrázoló festményét, hogyan öleli meg rajta az apa a fiát? És Limai Szent Rózáról hallottak? Már nem is merem megkérdezni, hogy hallottak-e Kronstadti Szent Jánosról. Egyre több okot lehet találni, hogy részt vegyünk a lelkigyakorlaton, amelyet a püspök atya vezet.

Július 22-24-én Nagyszőlősön a lelkigyakorlatos házban valamivel több mint 50 – Ungvárról, Munkácsról, Szolyváról, Viskről érkezett – résztvevő hallgatta Majnek Antal püspök atya előadásait. Sajnos Beregszászt egyedül képviseltem.

Összesen nyolc előadás volt. A püspök atya három kimagasló bibliai személyiségekkel kezdte a beszédeit: Ábrahámmal, Jónás prófétával és
Dáviddal. Antal püspök atya szembeállította és összehasonlította Ábrahámot és Jónást. Ábrahám, aki sok megpróbáltatáson ment át, kéri az Istent, hogy könyörüljön az embereken, mer vitatkozni az Istennel, miközben Jónás elvárja, hogy az Isten megbüntesse a város lakosságát, és mikor ez nem történik meg, azt kiáltja, hogy ő tudta, tudta, hogy az Isten hosszan tűrő. A püspök atya ekkor hirtelen megkérdezte tőlünk: mi hogyan cselekedtünk volna? Újra és újra megismételte, hogy szívből meg kell bocsátani, és nem csak látszatra. Hiszen Isten sokkal többet bocsát meg nekünk, már előre is. El kell tűrni a másoktól kapott sérelmeket, imádkozni kell egymásért. Sokszor nem kérdezzük meg a Jó Istent, hogy mit kíván tőlünk, pedig meg kell tenni, de mi csak kérünk, kérünk… A püspök atya sok egyszerű és érthető példával fűszerezte a történeteket.

Nagyon sok szentről (számomra ismeretlenekről is) hallottunk a nem egészen három nap alatt. Szent Pál (Saul, senki sem szenvedett annyit, mint ő), Szent Ciprián, Szent Mónika, Szent Ambrus, Szent Kamill, Szent Márton, Kronstadti Szent János, Limai Szent Róza, Portugáliai Szent Erzsébet, Don Bosco – én csak felsoroltam őket, de róluk részletesen beszélt Antal püspök atya, és csak azt sajnálta, hogy a többiekre nem jutott idő.

Meg szeretném említeni a viski roma csoportot, akik kifogyhatatlan mennyiségű énekükkel, csodálatos hangjukkal énekeltek az elmélkedések között. Néha kezdtem azt hinni, hogy nem is az előadások között vannak az énekek, hanem az énekek között az előadások.

Köszönjük a Jó Istennek végtelen szeretetét, a hosszan tűrést, Antal püspök atyának pedig a fáradságos, 15-17 órás foglalkozást velünk, felnőttekkel: a gyóntatást, a beszélgetést, az előadásokra való készületet és azt, hogy ezek miatt órák hosszat állt és beszélt.

Adjon a Jó Isten püspök atyánknak erőt, egészséget a folytatáshoz, imádkozzunk érte.

P. Antónia, Beregszász