Magyarok Nagyasszonya – könyörögj érettünk ma is!

Máriát számtalan módon szólíthatjuk meg (pl. a loretói litániában is felsoroljuk ezeket), s számtalan ünnepe van – így szeretett égi Édesanyánkat minél többször megünnepelhetjük, s több oldaláról is megismerjük személyiségét, életét, Istenhez való viszonyát. Egyik megszólítása: a Magyarok Nagyasszonya. Mit is jelent számunkra ez, a XXI. század boldogabbnak remélt, s most egyre nehezebbé, bizonytalanabbá váló éveiben?

Bizonyára sokan tudják ennek az elnevezésnek az eredetét: Szent István király halála előtt nagy gondban volt, kire hagyja országa vezetését, hiszen egyetlen megmaradt fia, Szent Imre herceg élete virágában meghalt. Majd felajánlotta a Szűzanyának az országot, a koronát, hogy ő vezesse és gondoskodjon a fiatal magyar államról. Egyházmegyénk majd minden templomában megtalálható ez a jelenet, festményen vagy üvegablakon.

„E természetfeletti kapcsolatot Mária és hazánk népe között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-ei, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása” – írja a Szentek élete.

Az elmúlt évszázadokban és napjainkban is több alkalommal ismételték meg Magyarországon Szent István király felajánlását királyok vagy bíborosok. XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium (ezeréves államiság) alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. Szent X. Piusz pápa tette át október 8-ára.

Az azóta eltelt több mint száz év bebizonyította, hogy szükségünk van erre az ünnepre, amikor úgy nézhetünk fel Máriára, mint nemzetünk pártfogójára. Sok nép tiszteli őt királynőjeként (régen az asszony, nagyasszony szó is fejedelemasszonyt jelentett), ő a lengyelek, horvátok, afrikai népek stb. királynője is. Mint ahogy a testvérek mindegyike elmondhatja édesanyjukról: „ő az én anyám!” Mindegyikük kijelentheti ezt, nem csorbítva testvére jogait, s ő mindegyiket külön is szereti, s közben össze is fogja őket anyaságával.

Máriának tehát nem csak mi magunk vagyunk fontosak, hanem magyarságunk is, hiszen ez hozzánk tartozik, beleivódott életünkbe, zsigereinkbe: elválaszthatatlan tőlünk. Több mint ezer éve hűségesen teljesíti azt, amire Szent István királyunk kérte: óvja, vezeti, védi népünket, mely nem véletlenül nem süllyedt el a sokkal nagyobb népek között a történelem viharai során. Vezet minket – ha hagyjuk. Az, hogy őrá mint a Magyarok Nagyasszonyára tekinthessünk, elválaszthatatlan attól, hogy hallgassunk is rá. Ő pedig azt mondja: „Tegyétek, amit a Fiam mond.”

Ez év augusztusában a felvidéki Királyfiakarcsán Magyarok Nagyasszonya szobrot áldottak meg. Az ünnepségen Csáky Pál, az Európai Parlament képviselője, maga is Felvidék szülötte, így fogalmazta meg, mit jelent számunkra Mária mint a Magyarok Nagyasszonya: „Szerettük volna, ha a XXI. század tisztább, szebb kor lett volna, ehelyett most épp az ellenkezőjét látjuk. Az őszinteség azt kívánja, hogy belássuk félelmeinket, a személyes jövőnket, a nemzetünk és Európa jövőjét illetően is. A gyenge ember megadja magát, abban bízik, majdcsak lesz valahogy. Ma azonban, akik ide eljöttünk, az ellenkezőjét képviseljük: nem adjuk fel, felelősséget érzünk magunkért, a közösségünkért, nem elégszünk meg azzal, amit a sors ad.

Tudatos magyarok vagyunk, nem mindegy számunkra, mi történik a felvidéki magyar közösséggel. A másik üzenetünk, hogy hiszünk abban, hogy vannak felsőbb elrendelések. Ezek segítenek túlélni a nehézséget. Népünk 1100 éves története arra kötelez, hogy ne morzsolódjunk fel. Itt élünk, ma is, a XXI. században szülőföldünkön, ha Karcsa gazdagodik, akkor az egész nemzet gazdagodik. A misztika igenis ott van a mi magyar történetünkben. Az országot, a népet István király elsőként ajánlotta fel a Magyarok Nagyasszonyának, és a csoda megtörtént, mert török ellen, Habsburg ellen is megvédte a magyar népet. Valami mélyet adott nekünk ez a felajánlás az évszázadok alatt, azt, hogy a nehéz helyzetben nem szabad feladni, és ahol az emberi erő véget ér, ott mi tudjuk, van tovább. A magyarság értékei, múltja által kitermelt értékei, a szenvedései által megszerzett tapasztalata jelenti az esélyt a jövőre. Ezt üzeni ez a szobor minden jóakaratú magyarnak”.
Magyarok Nagyasszonya, óvd és vezesd tovább népünket, és segíts minket, hogy soha le ne térjünk a te Fiad útjáról!

Pápai Zsuzsanna