Magyarságismereti Mozgótábor 2010

Idén 17. alkalommal rendezték meg a nagysikerű Rákóczi Mozgótábort. A Diákok Határok Nélkül program céljául tűzte ki 135 tehetséges magyar fiatal nyaraltatását az anyaországban Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről és Délvidékről. A kanadai Rákóczi Alapítványnak és számtalan jólelkű adakozónak köszönhetően június 26. és július 11. között Magyarország legszebb vidékeit járhattuk be, ismerkedve az adott hely történelmével, értékeivel.

A tábor megálmodói, az Aykler házaspár – Zsuzsa néni és Berci bá – ismertették a tábor szabályait. Ezután Zrínyi, Rákóczi és Bethlen nevét viselő csapatokba osztottak be minket. A csoportok csak az utolsó három napon találkoztak. Másnap megkezdődött a történelmi helyek felkutatása: Székesfehérvár (a gyönyörű barokk utcasorok mellett kiemelném a délben kezdődő harangjátékot, érdemes meghallgatni), valamint a tihanyi apátság és környéke. Végül megérkeztünk „főhadiszállásunkra”, kedvenc városomba, Pécsre, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Kollégiumába. A következő három napban innen fedeztük fel a környéket: Máriagyűdöt, Villányt (Tiffán borpincészet: borkóstolás), Bólyt és Mohácsot. Aztán Pécs, Európa idei kulturális fővárosa következett: megcsodálhattuk Munkácsy trilógiáját, a Csontváry múzeumot, a Cella Septicorát, a Zsolnay múzeumot, a dzsámit, a székesegyházat (ahol Janus Pannonius sírhelye is található), és nem hagyhatom ki a „Szerelmesek lakatjait” sem, amit minden ,,jóravaló” turista felkeres, és még sorolhatnám. Ellátogattunk a történelmi csata színhelyére, Szigetvárra is.

30-án Szeged városában kalauzoltak minket, aztán Ópusztaszer (Fesztikörkép, skanzen) és a következő szálláshely, Kecskemét következett, ott is az Angolkisasszonyok Kollégiuma.

Innen utaztunk a Bugaci pusztára, ahol szürkemarhákat, rackajuhokat láttunk, és lovasbemutatóra is sor került. Kecskemét városában a helyi Máltai Szeretetszolgálat munkájával is megismerkedhettünk. Voltunk Debrecenben, és a muhi csata emlékhelyén is.

Következő szálláshelyünk Miskolc volt. Felfedeztük az Aggteleki cs eppkőbar lan – got, a diósgyőri várat, meglepetésként ellátogattunk Kassára, ahol megtekintettük a dómot Rákóczi sírhelyével és rodostói házának másolatát is. Voltunk Vizsolyban; itt egy eredeti Károli-féle Bibliát őriznek. Tállyán tokaji borokat kóstolhattunk, a hangulatot helyi citerások adták.

Utolsó előtti szálláshelyünk Győr volt. Innen ellátogattunk a világörökség részét képező Pannonhalmi Főapátságba. A Szigetközben rendhagyó természetismereti óra után kenuzhattunk (ahol úgy elkapott az eső, hogy „vakon” eveztünk, szuper jó volt!). Jártunk Sopronban, Nagycenken a Széchenyimauzóleumban, majd a fertődi Eszterházi kastély varázsolt el pompájával.

Az Esztergomi Bazilikában (itt találkoztunk a többi csapattal) Paskai bíboros úr adta ránk áldását. Visegrád után megérkeztünk a Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor Kollégiumába. Este városnézésen vehettünk részt.

Július 9-én meglátogattuk az Országházat, már mind a 135-en. Itt Schmitt Pál megválasztott köztársasági elnök tisztelt meg minket jelenlétével, s Dr. Gál Kinga európai parlamenti képviselőas.- szonynak is tehettünk fel kérdéseket. Ezután dunai sétahajókázáson vehettünk részt. Itt olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy megismerkedhettem Antall József egykori miniszterelnök özvegyével, aki nagyon közvetlen volt hozzánk.

A hivatalos záróünnepségen Zsuzsa néni átvehette özv. Antall Józsefnétől a férje emlékére létrehozott díjat, amelyet a tábornak a magyarság összefogásban betöltött rendkívüli szerepéért kaptak. ,,Amit csinálnak, az rettentő fontos a magyar nemzet megmaradásának szempontjából. Úgy gondolom, hogy tevékenységük teljesen összecseng azzal, amit a férjem mondott, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke…” – mondta.

10-én megnéztük Zsuzsa néni Megtagadva c. könyvének dokumentációját, a Szent István Bazilikában pedig szentmisén vettünk részt a Szent Jobb kápolnában. Megtekintettük a Mátyás templomot, a budai vár környékét, stb.

Este a búcsúünnepségen hivatalosan is tagjai lettünk a Rákóczi Családi Körnek. Másnap a nehéz búcsúzkodás után hazaindultunk. De a tábor ezzel nem ért véget! Életre szóló barátságok köttettek, és találkozókon ismét láthatjuk egymást. A tábor összes élményét le sem tudnám írni, ez csak egy kis töredék!

Mindenki nevében köszönöm Ayklerné Papp Zsuzsa néninek és Aykler Berci bának. Isten áldja meg őket, hogy ennyi boldogságot tudnak szerezni sok száz, sőt ezer fiatalnak, és mindebbe évek hosszú sora óta bele nem fáradnak.

Köszönöm vezetőinknek, a szponzoroknak, a pécsi szervezőknek, Mikóczy Ilinek, Korom Marinak, valamint a többi szervezőnek és nem utolsó sorban Túri Gréta kárpátaljai referensnek. Isten áldja munkájukat!

Rajta fiatalok, ha szerettek sokat utazni, örök barátságokat akartok kötni, jó emberek között lenni, szeretnétek tudásotokat bővíteni, netán még a jó kajákat is szeretitek, jelentkezzetek jövőre, hadd legyen Grétának minél több dolga a pályázatok javításával! Ígérem, életre szóló élményben lesz részetek.