Maria Fidelis Weiss misztikus

53

„Aki nem szokta meg a csendes szenvedést, és mindig körülnéz a megkönnyebbülés, a segítség és a vigasz után, az szánalmas marad a lelki életben. A csendes szenvedés a lelket erőssé, szívóssá és kitartóvá teszi, és ez annyira szükséges a belső élethez”– írta Maria Fidelis ferences nővér, aki rendkívüli kegyelmekben részesült.

Bajorország déli részén, Kempten városban született 1882. június 12-én, egy szabómester családjában. A keresztségben az Eleonóra Margit nevet kapta. Elemi iskoláit szülővárosában, a kedvesnővéreknél végezte. A boldog gyermekkor után korán, nyolcévesen elvesztette édesapját. Anyjának, akit nagyon szeretett, sokat segített a háztartásban. 16 évesen bolti árusítónak állt és két évig anyagilag is segítette a családot.

Lelki élete tekintetében már hétéves kora óta a misztikus ima kezdő fokát gyakorolta. 18 évesen felvételét kérte a ferences nővérekhez, akik feltételként az egyházi zene tanulását szabták meg. Miután orgonajátékot és kézművességet tanult a Lenzfried-i intézetben, húszéves korában felvették a ferences nővérek felső-bajorországi reutbergeni közösségébe. Már szerzetbe lépése előtt a ferences harmadrend tagja lett. 1903. június 2-án magára öltötte a szerzetesi ruhát és megkapta a Maria Fidelis nevet. Egy év múlva egyszerű fogadalmat tett, majd évekkel később örökfogadalmat.

Két évtizeden át az ő orgonajátéka töltötte be a kolostori kápolnát, amit mindig a legszebb szolgálatként élt meg. „Az orgonálást mindig azzal a gondolattal kezdem: Csak Isten dicsőségére! – írta. – Tele vagyok lelkesedéssel, és ennek legteljesebb kifejezését akarom beleadni a játékomba.” Emellett varrást is tanított a nővérek zárdájához tartozó leányiskolában, és minden más munkát is szívesen elvégzett a házban vagy a kertben, amikor egészségi állapota engedte.

Mindeközben mélységes lelki életet élt. „Tűrd el a különös hibákat és gyengeségeket csendesen és türelmesen!… Légy jó azokkal, akik bántanak, és imádkozz értük!.. Beszélj keveset, de szeretettel!” – írja naplójában.

Mivel mindennél jobban szerette Jézust, testi-lelki szenvedésekben követte őt a kereszt útján. Különösen sokat szenvedett az első világháború idején, részben a nővéreket érő zaklatások, részben a sok bűn miatt, amelyek kiengesztelésére sok áldozatot vállalt.

Maga az Úr Jézus hívta meg erre az engesztelő életre. 1919-ben mintegy szívet cserélt Jézussal, amiről abban az időben csak lelkiatyja tudott. A misztikus egyesülésről Maria Fidelis ezeket jegyezte le naplójába: „Oly fönséges dolog történt, hogy magam sem értem egészen. A Szentháromság jelenlétében áldozatként eggyé lettem örökre azzal a Jézussal, aki az emberiség megváltásáért kereszthalálában magát a mennyei Atyának mint áldozatot felajánlotta, hogy azután az én Jézusom a megváltás művét bennem Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére titokzatos módon tovább folytassa… Ezután az ő Szívét az enyémben láttam s a keresztet szívem közepébe felállítva. Hallottam hangját: Kimeríthetetlen szeretetem késztetett arra, hogy téged kiválasszalak áldozatul, és megvalósítsam veled azt a titokzatos egyesülést, melyet … többnyire csak úgy tapasztalsz meg mint mély, nagy fájdalmat.”

Maria Fidelis nővér évekig minden csütörtökön és pénteken elszenvedte Krisztus testi és lelki gyötrelmeit, amelyeket nagy türelemmel viselt. Leginkább Jézus Szent Szívét imádta, és zárdájában a napi szentségimádás bevezetését szorgalmazta.

A természet is különös módon ösztönözte, hogy tekintetét mindig Teremtőjére irányítsa: „Valahányszor egy virágot nézek vagy a gyönyörű természetet akarom élvezni, mindig Jézusom jut eszembe. A legkisebb dolog is Istenhez vezet… Attól függően, hogy miként indít a Szentlélek, a lelkem gyakran önti ki Istennek a hálát, a dicséretet, az imádatot, a fájdalmat stb.”

Negyvenéves korában tüdőbaj támadta meg. Türelemmel viselt sok szenvedését követően 1923. február 11-én „örömmel adta vissza hófehér lelkét Istenének s isteni Jegyesének, akit kimondhatatlanul szeretett” – jegyezték fel róla a Szenttéavatási Kongregáció dekrétumában. Maria Fidelis csodálatos benső élete csak halála után vált ismertté, miután feljegyzéseit lelkiatyja nyilvánosságra hozta. 1936-ban elindították a boldoggáavatási eljárást. 2007. június 1-jén XVI. Benedek pápa jóváhagyta a dokumentumot, mely elismeri, hogy Maria Fidelis hősi fokon gyakorolta az erényeket.

Istenünk, te tiszteletreméltó Fidelis nővért a misztikus élet útján vezetted, s arra késztetted, hogy az emberek bűneinek engesztelésére vezekléseket vállaljon. Segíts bennünket, hogy közbenjáró imádságától megerősítve mi is örvendező szívvel előbbre jussunk a szeretet útján. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.