Olaszországban jártunk

1026

Szeptember elsején, úgy, mint mindenhol, a Munkácsi Szent István Líceumban is megkezdődött a tanév. A diákok újra a padokat koptatják. Van, aki több, van, aki kevesebb, de annál izgalmasabb élménnyel tért vissza. Hiszen egy nyár sem múlhat el táborozás, kirándulás nélkül. Augusztus 16. és 27. között nekünk, líceumos diákoknak, lehetőségünk nyílt arra, hogy elutazzunk Olaszországba, és részt vegyünk a Cocca Veglie nevű ifjúsági táborban.

Vasárnap reggel a munkácsi vonatállomásnál volt a gyülekező, ahol elmondták a fontosabb tudnivalókat.

A hozzánk intézett buzdító szavak után útnak indult a 14 gyerekből és 3 felnőtt kísérőből álló kis csapat. Egy éjszakát Nagykanizsán töltöttünk, ahol a helyi ferences tanyán nagyon szívesen fogadtak minket. Mikor megérkeztünk Olaszországba, először fel sem tudtuk fogni, hogy átléptük az országhatárt, csak akkor, amikor láttuk a mediterrán tájat, a szűk utcákat, tipikusan olasz épületeket, és a sok szebbnél szebb virágot.

Az emberek nagyon kedvesek, nagyon örültek nekünk. Miután elfoglaltuk a szálláshelyünket, egy számunkra ismeretlen, mégis finom vacsorával vártak minket. Mindennap volt valami különlegesség és persze desszert is, aminek nagyon örültünk.

Az ott eltöltött napok alatt sokat kirándultunk, túráztunk, várost néztünk és strandoltunk. De mindenki számára a legkedvesebb a Vidámpark volt. Egy egész napot töltöttünk ott, de akkora nagy volt, hogy a programok, játékok csak egy kis részét tudtuk kipróbálni, de azt annál nagyobb élvezettel.

Esténként játékokkal, beszélgetésekkel és egyéb programokkal ütöttük el az időt. Pihenésre is volt lehetőség. Napjaink vidámságban teltek.

Sok új barátra tettünk szert. Mindenki sok élménnyel gazdagodott, s szívében hazahozott egy kis itáliai hangulatot. Belekóstolhattunk az olasz kultúrába is.

A líceumunk nevében szereplő Szent István-napon elgyalogoltunk a Maria de Riesco templomba, ahol ünnepi szentmisén vettünk részt és este még tűzijátékkal és kedveskedtek nekünk.

A kis csapatnak nagy örömére szolgált, hogy ott lehettünk. Mindenki nagyon jól érezte magát, és szerintem elmondhatjuk, hogy felejthetetlen hetet töltöttünk a „pasta” hazájában.

Balogh Bernadett,
III évf.

Előző cikkHírek, felhívások
Következő cikkAranyszájú Szent János