Papsága volt az öröme – Elhunyt Jozef Mrkvica atya

Mint bizonyára már sokan értesültek róla, július 14-én életének 70., papságának 47. évében váratlan hirtelenséggel, a szentségekkel megerősítve elhunyt Jozef Mrkvica atya, aki 11 évig szolgált egyházmegyénkben; idén tavasszal tért haza Szlovákiába, a Nagyszombati Főegyházmegyébe, betegségére való tekintettel. Temetésére hétfőn, július 19-én került sor szülőfalujában, Szentmihályúron (Michal nad Žitavou), a Szent Mihály főangyal templomban 16 órakor érte bemutatott szentmise után. A temetést Ján Orosch nagyszombati érsek végezte az egyházmegye papságának és Jozef atya régi híveinek részvételével. Egyházmegyénket Majnek Antal megyéspüspök, Pogány István munkácsi plébános és Henryk Jaworski ungvári káplán képviselték.

A temetésen egy frissen felszentelt pap, akinek nemrég még József atya prédikált az újmiséjén, elmondta: József atya életének öröme a papsága volt, nem keresett ezen kívül más örömet. Este mindig lelkiismeretvizsgálatot tartott, hogy ha Isten hívó szava éjjel érkezne, készen álljon. Reggel pedig örült az új napnak, az új lehetőségeknek. Bármilyen hirtelen érte is a halál, felkészülve fogadta.

Majnek Antal megyéspüspök beszéde Jozef Mrkvica atya temetésén

Excellenciás Ján érsek úr, kedves Paptestvérek, József atya tisztelt családja, Krisztusban kedves Testvérek!

József atya 11 éven keresztül szolgált nálunk Kárpátalján – Őrdarmán, Ungváron, Frigyesfalván, Leányfalván, Gálfalván, Rókamezőn, Munkácson és Dolhán. A szlovák hívek nagyon jó lelkipásztora volt. Látván, hogy a gyerekek nem értenek mindent, amit szlovákul mond, megtanulta az ukrán nyelvet, és így az anyanyelvükön tanította a fiatalokat. A munkácsi helyi tévénél is tartott elmélkedéseket ukrán nyelven. Jó kapcsolatban volt a hívekkel és a szomszédos papokkal. Hozzám is rendszeresen eljárt beszélgetni, vagy én látogattam meg őt.

József atya az engedelmesség példaképe volt. Beleegyezett, hogy áthelyezzem egy másik plébániára, pedig ez nehezére esett. De azt vallotta, amit Szent Pál is: „Örömmel szolgálok Jézusnak, és örülök, hogy segíthetek, amíg tudok”.

Rendszeresen látogatta a szegényeket és a betegeket, és mindig gondosan készült a prédikációkra. Az erkölcsi kérdésekben igényes volt, de mindenkivel szemben irgalmas.

A világjárvány idején templomaink nem zártak be, József atya a végsőkig dolgozott. Megszakítás nélkül lelkipásztori szolgálatának szentelte magát.

Az Úr adjon neki üdvösséget! Ragyogjon, mint a csillagok az égen, mert sokaknak tanította az Atya szeretetét és Jézus Krisztus evangéliumát.

József atya életútja a Szlovák Katolikus Püspöki Konferencia oldalán megjelentek alapján

Jozef Mrkvica 1951. november 15-én született Szentmihályúron (Michal nad Žitavou), az Érsekújvári járás egyik falujában. 1975. június 8-án szentelték pappá Pozsonyban a Nagyszombati Főegyházmegye számára.

Első papi helye Pöstyén (Piešťany) volt, ahol káplánként szolgált 1975-77 között. 1977-től 1979-ig Prágában – az akkori Csehszlovákia fővárosában – teljesítette kötelező katonai szolgálatát. Visszatérése után Mikszáthfalva (Sklabiná) plébániájára kapott plébániai kormányzói kinevezést, ahol 1990-ig működött. A kommunista totalitárius rezsim bukása után Óbarsba (Starý Tekov) került esperesplébánosként 2006-ig. Eközben az érsekségi bíróságon bíróként dolgozott Nagyszombatban 2001-2010 között.

Óbars után Nagyszombat közelében a bucsányi (Bučany) plébánia elöljárója lett (2006-2009 között). 2009-2010 között Alsódiós (Dolné Orešany) plébánosa volt, 2010-ben pedig Felsődióson (Horné Orešany) is elkezdett kisegíteni.

Ugyanebben az évben kezdte meg missziós munkáját Kárpátalján. Először Őrdarmán (Sztorozsnyica) szolgált, miközben Ungváron és Mélyúton (Hliboke) is mutatott be szlovák nyelvű szentmiséket. Ezután a Munkács melletti Frigyesfalvára került, ahonnan a munkácsi Tours-i Szent Márton-székesegyházba is járt szentmiséket tartani. Az utolsó években Dolhán volt plébános, ahonnan ellátta Rókamező (Liszicsevó) és Gálfalva (Kobalevica) filiákat is.

Mindig nyitott és készséges volt az együttműködésre, megtanulta az ukrán nyelvet is. (Még otthon megtanult egy kicsit magyarul is, amit főleg gyóntatásnál használt fel – a fordító kiegészítése.) Egészségi állapota miatt 2021 elején visszatért Szlovákiába. Április 13-án a pöstyéni Alexander Winter kórház kórházlelkészévé, valamint az ugyancsak ebben a városban található Országos Reumatológiai Intézet kápolnájának igazgatójává nevezték ki. Pöstyénben, az Alexander Winter kórházban szakadt félbe lelkipásztori munkája hirtelen halálával 2021. július 14-én.

Forrás: www.tkkbs.sk