„Keresztapám, Mécs László”

1999. április 16-án a Kárpátaljai Katolikus Értelmiségi Fórum meghívására Beregszászba érkezett dr. Skultéty Csaba, s „Keresztapám, Mécs László” címmel előadást tartott a költő munkásságáról, életének nagykaposi tíz évéről.
Ki is Mécs László? Fábry Zoltán a Kassai Napló 1923. évi karácsonyi számában így írt róla: „Behunyt szemmel vártunk, és íme egyszer csak elindul sorainkból egy költő. És láthatatlan kötéllel mindnyájunk vágyát, akaratát, mentő szavát harangozza: „Szeressétek egymást!” Fáradt, kínzott emberszíveken átsuhant egy meleg kéz simogató jósága… Mécs László. Katolikus pap. Egyformán költője kereszténynek, zsidónak, magyarnak, szlováknak, szegénynek, gazdagnak!”
Skultéty Csaba elemi iskolás kori, Mécs Lászlóhoz köthető emlékei Kiskaposhoz és Nagykaposhoz kapcsolódnak, ahol a költő 10 éven keresztül lelkészkedett és írt. Ami az előadásban egyedi volt, az az, hogy elbeszélését személyes élményekkel is gazdagította, mert – mint ahogy az előadás címéből is kiderül – lelki rokonságban volt a pap költővel.
„Az elemi iskolában a hittant Mécs László tanította. Szemben nagyobb testvéreimmel, akik csak Mécs bácsiként ismerték, én az órán, szünetben iskolatársaimhoz hasonlóan tisztelendő úrnak szólítottam, csak iskolán kívül keresztapámnak.
Az egyik szemléltető magyarázatában a bűnről és a gyónásról beszélt. Fehér reverendájára mutatott, amely hol itt, hol ott foltot kap. Kicsit vagy nagyot, könnyen vagy nehezen eltávolíthatót. Alapos mosás után aztán mégis egészen tiszta, megint fehér. így van ez a lelkünkkel és a bűnnel is. Ezért kell gyónnunk.”
Egy személyes emlékkel ismerkedhettünk meg a következő elbeszélés kapcsán is: „Második elemibe jártam, amikor egy gyermekbetegség után levegőváltozást javasolt az orvos. Csehszlovákiából Magyarországra kerültem egy nagynénémhez, aki férjével együtt tanító volt. Ide keresztapámtól képes levelezőlapot kaptam. Akkoriban dívott a leveleken, lapokon a név előtt az ilyen tiszteletadás, mint: nagyságos, tekintetes és hasonló, gyerekeknél és fiataloknál pedig, akiknek ilyen cím még nem járt, a szépreményű. A Mécstől kapott lapomon ez a titulus állt: „A tudomány hosszú kolbászán rágódó…” Ezen a kolbászon azóta is rágódom.”
„Mécs több ízben szavalt a rádióban. Egyszer, amikor Pestre utazott fellépésre, megkérdeztem tőle, nem tudna-e nekem a rádión üzenni, ő éppen egy kicsit meg volt hűlve, és azt felelte nekem, hogy tudod mit? Amikor rád gondolok, akkor majd mindig köhögök…”
Ebben a beszámolóban nem lehet célom az egész előadást szóról szóra leírni, de a fenti epizódok, idéetek emberközelbe hozhatták az olvasó számára Mécs Lászlót, s szemléltethették az előadás jóízű hangulatát.
A megemlékezés végén Skultéty Csabától megtudhattuk, hogy Mécs László tízesztendős nagykaposi korszakának legtöbb kéziratos versét nagyanyja, majd nagynénje őrizte, de ezeket 1944-ben a családot megszálló katonák egyéb iratokkal együtt megsemmisítették.
Az előadás után Szűcs Adrienn gimnazista – több szavalóverseny győztese – szavalt Mécs László verseiből.
Ezt követően felkérésünkre Vallasek István kolozsvári vendégünk az erdélyi katolikus értelmiség önszerveződésének tapasztalatairól beszélt, a Romániai Magyar Pax Romana (RMPR) szervezet képviseletében. Előadásából megtudtuk, hogy az RMPR 1992-ben alakult, az erdélyi magyar keresztény értelmiség szervezett tömörüléseként; a kezdeményezők azok közül kerültek ki, akik a nyugati és a magyarországi keresztény értelmiségi fórumokon ismerkedtek meg a katolikus civil szervezetek munkájával, tevékenységével. A mintegy 200 főt számláló szervezet központja Kolozsvár, de több városban működik alapszervezet, átlagosan 10-20 taggal. Évente egy háromnapos országos találkozót szerveznek helyi és külföldi előadók közreműködésével az éppen aktuális vagy a tagság által érdekesnek, fontosnak ítélt kérdéskörben. Például: A keresztény értelmiség szerepe az oktatásban, nevelésben; A Biblia tanulmányozásának szükségességéről; Az evangelizációról stb. – a hit üzenetének közvetítéséről azok felé, akik az elmúlt rendszerben nem részesülhettek keresztény nevelésben; de foglalkoznak az ifjúság által javasolt kérdésekkel is: a pályaválasztás, a párválasztás, az értelmiséggé válás problematikájával. Ennek szerves folytatásaként idén a középiskolát, egyetemet, főiskolát végzettek életkezdésének mikéntjéről fognak előadásokat hallgatni, eszmét, tapasztalatot cserélni. Általában ezeken a találkozókon, kongresszusokon beszélik meg a további teendőket, stratégiát is. Ezek a főbb tevékenységek, irányvonalak.
A helyi csoportok a fentieken kívül a legkülönfélébb tevékenységet végzik. A kisebb közösségek általában a helyi plébánia köré szerveződnek, máskor az esetleg már kialakult ismerős, baráti társaság, családok tagjai s azok, akik eddig is részt vettek a közös programokban döntenek úgy, hogy tevékenységüket ezentúl szervezetbe tömörülve végzik tovább. Általános gyakorlat, hogy meghívott előadók tartanak aktuális kérdésekről előadást.
A fő cél a keresztény értelmiségnek az összefogása, egy fórum teremtése, ahol az erdélyi magyar értelmiség találkozik, gondolatait kicserélheti, fejlődhet, egyáltalán megpróbál olyan színvonalra felemelkedni, hogy értelmiséginek nevezhesse magát.
Az eltelt hét év csak az út kezdete. A tagok igyekeznek kapcsolatot tartani a magyarországi és utódállamokban élő kisebbségi magyar szervezetekkel, s mi sem bizonyítja jobban az élő kapcsolat felvételének komoly szándékát, mint az, hogy a további RMPR rendezvényekre meghívást kaptunk, ahol szervezetünk 2-3 küldöttel képviseltetheti majd magát.
Az erdélyi és a kárpátaljai katolikusok hasonlóan nehéz körülmények között élnek, a gondok, nehézségek és az anyagi problémák ugyanakkorák, de az a közösségi tudat, bizakodó hangulat, amely a közös rendezvények alkalmain, az értelmiségi fórumokon kialakul, nevezetesen, hogy a keresztények segítik egymást, érdeklődnek egymás sorsa iránt, hogy megbeszélik gondjaikat, s hogy úgy érezzük: összetartozunk, segít abban, hogy ne uralkodjon el rajtunk a pesszimizmus, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése.
Az embereknek, különösen az értelmiségieknek nagyon fontos, hogy létezzen egy ilyen társaság, közösség – fórum, ahol megélhetik keresztény mivoltukat s kiteljesedhet személyiségük.
Az előadás után a házigazdákon kívül az Ungvárról, Nagyszőlősről érkezett közel ötvenfős hallgatósággal együtt úgy éreztem, hogy az erdélyi katolikus értelmiség önszerveződésének gyakorlata követésre érdemes.

Bárdos István
a KKÉF elnöke