Szent Erzsébet és a szegények

„Ez időben egész Németországban borzasztó éhség uralkodott, mely két esztendeig tartott, és igen sokakat martalékul ejtett. A föld népe bejárta az erdőket és mezőket, s gyökerekkel táplálkozott. Midőn ezek is elfogytak, a döglött lovakra s egyéb állatokra került a sor, és sokan még ezen undok táplálékot is megköszönték volna, csak részesülhettek volna benne. De megjelent a vigasztaló angyal Erzsébet képében. Ő megnyitá a Wartburg kapuit, s annak helyiségeiben asztalt terített a szegények számára. Jőjetek hozzám mindnyájan, kik éheztek és terhelve vagytok, s én megenyhítlek titeket”, ez volt cselekvésének jelszava. Naponként kilenc száz szegény étkezett asztalainál, s a virágzó szépségű fejedelemasszony maga osztogatá nekik nem csupán a testi élet kenyerét, de lelki táplálékul szeretetteljes szavakat. Határtalan jótékonyságánál fogva egy alkalommal hatvannégy ezer arany forintot osztott el a szegények között, mely összegért egy birtokát adta volt el. Wartburg vára alatt, ahol ez időben tartózkodott, menházat rendezett be, ahová a betegeket és ügyefogyottakat, kik nem jöhettek magok az udvarba, szállítá, s itt osztogatott nekik élelmet; ő maga látogatta meg itt szegényeit mindennap, dacára a hegy magasságának és a meredek útnak, melyen várába vissza-visszatért. A gyengéket és betegeket maga etette és itatta, ágyaikat megvetette, s bár máskülönben nem tudá elviselni a romlott levegő bűzét, itt, még ezen tekintetben is győzelmet vívott magán. A legnyomorultabbak és legbetegebbek voltak kiváló ápolásának tárgyai.

Erzsébet azonban jótékonyságát észszerűen gyakorolta. Jól tudta ő, hogy a gond nélküli élet sok embert a munkátlanságra és tunyaságra vezet, azért, midőn az aratás ideje megérkezett, szegényei közül a munkabírókat szükséges ruházattal és kapával ellátván, mezei munkára küldé; a dolgozni erőtleneket pedig továbbra is ő látta el a szükségesekkel. Búcsút vevén a távozóktól, mindegyiket külön-külön megajándékozta, s midőn pénze már elfogyott, saját ruháit adta oda a szegény asszonyoknak, de inté őket mondván: ezt ne mulatságra hordjátok, hanem eladván, árát szükségeitekre fordítsátok, és amennyire erőtök engedi, dolgozzatok.”

Semmiféle osztálya az emberi nyomorban sínlődőknek nem kerülte el Erzsébet figyelmét. Elment a foglyok börtönébe is, ápolta sebeiket, melyeket a békók okoztak, és együtt imádkozott velők, s hacsak tehette, kisza-badítá fogságokból.”