Szenthagyomány és Szentírás

A krisztusi evangélium hirdetése gyűjti össze az embereket az Egyházba; ezért fordított kezdettől fogva az Egyház nagy gondot a reábízott krisztusi tanítás sértetlen megőrzésére és továbbadására (Pál 1. Levele Timóteusnak 6, 20). így száll tovább nemzedékről nemzedékre az Egyházban az „apostoli hagyomány”. Ez az örökség Jézusból forrásozik, apostolainak tanításán alapszik, és az Egyházat éltető Szentlélek oltalma alatt hömpölyög tovább hatalmas folyamként a századokon át. Kifejezője az Egyház egész élete, tanítása, imája.

Azonban Isten úgy kívánta, hogy ne csak élő szóban, hanem írásban is meg legyen örökítve a krisztusi evangélium, örömhír lényege. Ezért ösztönzött néhány kiválasztott embert arra, hogy a Szentlélek sugalmazása szerint ezt írásba foglalják. Az így született írásokat nevezzük újszövetségi szentírásnak, azaz Újszövetségnek. Már a zsidó népnek volt egy könyvgyűjteménye, amelyet Szentírásnak nevezett, az Isten Lelkétől sugalmazott írásnak tartott, és feltétlen tekintélyként fogadott el. Jézus maga is a Szentlélektől sugalmazott műnek tekintette (Mt 22,43; Lk 22, 37). De szerinte Istennek ez még nem végső szava az emberiséghez. Ezért sok minden, ami ebben olvasható, még nem tökéletes, és csak ideiglenes érvényű. Sőt Jézus szerint találunk benne olyan részeket is, amelyek az emberek „szívének keménységét” tükrözik (Mt 19, 8). Ezért is állítja szembe saját tanítását a „régieknek” adott parancsokkal (Mt 5, 21-42). így hát a Jézusban megvalósult „újszövetség” fényében a mózesi szövetség „ószövetséggé” válik, és az azt tartalmazó szentírás ószövetségi szentírássá, azaz Ószövetséggé. Isten végső szava a megtestesült Ige: Jézus Krisztus (lásd a Zsidókhoz írt levél elejét). Ezért a róla szóló újszövetségi szentírás az egész szentírás csúcspontja és értelmezésének kulcsa. Az egyetemes Egyház a Szentlélektől vezetve fölismerte, melyek azok a könyvek, amelyek ezt alkotják. Ezek: a négy evangélium, Az Apostolok cselekedeteinek könyve, huszonegy apostoli levél, nagyrészt Szent Páltól, és a Jelenések könyve. Amint a jó fülű zeneértő mindjárt felismeri egy nagy zeneszerző művét, úgy a Szentlélektől éleshallóvá tett Egyház felismerte ezekben a könyvekben isteni Jegyesének hangját.

A teljes Szentírás a keresztény Egyház felbecsülhetetlen kincse. Kétezer éve számtalanszor másolták le, nyomtatták ki, fordították le a világ minden nyelvére. Ma is a legolvasottabb könyv a világon. Még Japánban is, ahol az állampolgárok nagy többsége nem keresztény, évente több, mint hárommillió példányt vásárolnak az emberek. Évezredekkel ezelőtt íródott, mégis mindig friss és új. Ma is számtalan ember földi vándorlásának lámpása, örömének forrása. Persze a Szentírás nem természettudományi vagy történelmi szakkönyv, hanem vallásos irat. Ami az evilági tudományokat illeti, a Szentírás emberi szerzői koruk felfogása szerint gondolkodtak és írtak. De az Istennel való találkozásra és üdvösségre nézve teljesen megbízható vezérfonál a Biblia. Általa ma is Isten szól gyermekeihez, Krisztus beszél testvéreivel. Benne megtalálja ma is minden ember az örök életre vezető hit, remény és szeretet útját.

Nemeshegyi Péter Mi a kereszténység? c. könyvéből