Szeretni a szeretet megtapasztalása nélkül lehetetlen!

Nekünk, keresztényeknek van tapasztalatunk Isten végtelen és irgalmas szeretetéről. De vajon mi, az egyház szeretetszolgálatát vállalók, milyen tapasztalatból merítünk, milyen istenképet hordozunk, miről teszünk tanúságot? Ezek a kérdések merültek fel sokunkban a március 19. és 21. között Nagyszőlősön megtartott idei karitászos lelkigyakorlaton a Kecskemétről meghívott Jávorka Lajos atya elmélkedés-sorozata nyomán. Imaháttér nélkül, elcsendesedés, elmélkedés, a Lélekkel és önmagunkkal való szembesülés nélkül bármely szolgálat kiüresedik, végül hitelét veszti. A karitászban való szolgálatra ez hatványozottan áll, hiszen az naponkénti találkozást jelent a kiszolgáltatott,. a segítséget váró Jézussal. Kérdés, hogy mindig felismerjük-e őt; itt nem a „kenyértörésben”, hanem a néma és a kiáltó segélykérésben ugyanúgy, mint az adásban. „Mert Jézus élete egy odaadott élet volt – emlékeztetett Lajos atya -, a Szentírás írói nem arra csodálkoztak rá, mennyit imádkozott Jézus, hanem arra, hogy élete egy folyamatos szeretetadás volt.” De felhívta a figyelmünket arra is, hogy Jézus minden tettével az Atya dicsőségét akarta szolgálni. E csodás példát követni nem lehet hivatalból, időbe, korlátok közé szorítva. A karitászban végzett szolgálat ezért életformát is jelent. Mennyi figyelmeztetést, szembesítést és vele együtt bátorítást kaptunk egyszerre a lelkigyakorlat során! Jézus nem magányos hősöket kíván, közösséget akar építeni velünk és általunk. Egységet, amely nem egyformaságot jelent, hanem egymás másságának elfogadását. „Mert maga az Isten is ilyen!” – emlékeztetett és buzdított Lajos atya a Szentháromság természetének újrafelfedezésére, mert csak így sikerül igazi szeretetközösséggé formálni karitászainkat. Az elmélkedés fontos része a jézusi közösség működési szabályainak elemzése volt. Egyedül Jézustól tanulhatnak közösségeink mindenkit szeretni, kiüresedni és eggyé válni a másikkal, kiengesztelődni és életet adni, együtt imádkozni, és azt is teljes lélekből. Csakis így tudjuk a hiteles szeretetre szomjazó világnak tanúságtevő módon Jézust nyújtani, csak így tudjuk megszólítani az egész embert. Csak ily módon tudunk újjászületni és megújulni itt a szűkebb pátriánkban is.

Riskó Mariann, Nagyszőlő

„Az igazi karitászos – misztikus, aki nem ruhát és élelmet ad, hanem magát Jézust adja.”
Jean Vanier