Szívvel-lélekkel vinni az ügyet

Beszélgetés Goór Józseffel, a Viski Karitász vezetőjével

A kárpátaljai Karitász-szervezetek vezetőiről szóló rovatunkban ezúttal Goór Józsefet látogattuk meg, hogy közelebbről megismerjük életét és a Viski Karitászban folytatott munkáját.

– Ki is az a Visken és a település határain sokak által ismert és kedvelt Józsi bácsi? Meséljen egy kicsit magáról, életéről…

– 1948-ban születtem Visken. Középiskola, katonaság és a munka követték egymást. 1971-ben megnősültem, 1973-ban született meg az első gyermekünk, majd 1976-ban, ’77-ben, ’79- ben született még két fiam és egy lányom. Később, 1991-ben ajándékként megkaptuk legkisebb kislányunkat. Ilyen szép népes családom lett. Nagyon szerettük a gyerekeket, és úgy gondolom, ha meg akarjuk tartani a magyarságunkat, akkor vállalni kell a többedik gyermeket is. Szokták mondogatni: „Kis gyerek – kis gond, nagy gyerek – nagy gond”, de ez az élet rendje, egy kerek folytonosság, és ez így van jól. Az emberiség másképp nem marad meg.

– Hogyan került kapcsolatba a Karitásszal?

– Húsz éven át kőművesként dolgoztam. A ’80-as évek végén megbetegedtem, emiatt abbahagytam a munkámat és hobbimmal, az autószereléssel kezdtem el foglalkozni. Ez lett a szakmám. Az 1998-as árvíz idején a viski egyházközségnek én voltam a kurátora. Engem kértek meg, hogy ideiglenesen foglalkozzak a külföldről érkezett segélyszállítmányok fogadásával. Végül továbbra is rám hárult a karitász tennivalóinak az elvégzése. Így kezdtem el dolgozni a szeretetszolgálat területén.

– Milyen tevékenységet folytat jelenleg a Viski Karitász?

– A viski cigánytáborban még Antal püspök atya plébánossága idején épült egy imaház, amelyben ma már cigányiskola is működik. A karitász tevékenységének jó része ennek az intézménynek a fenntartására összpontosul. Az oktatáson, nevelésen, imaalkalmakon kívül a házban naponta meleg ételt is készítenek 50-60 rászoruló gyermek számára.

– Hogyan jött az iskola kialakításának ötlete?

– Az épület több éven át imaházként működött. Sokszor eszükbe jutott, hogy a roma gyerekek számára az iskoláztatás lenne a legnagyobb segítség. Éppen akkoriban fordult hozzánk a járási vezetőség, hogy nem tudnánk-e valamit tenni annak érdekében, hogy a gyerekek megtanuljanak írni-olvasni. Megbeszéltük, hogy mi adjuk az épületet, ők pedig a tanítókat. Mára már sikerült elérnünk, hogy a téli fűtést is az állam fizeti, valamint egy takarítónőnek is hivatalos félállása van. Két tanárnő elvállalta, hogy délutánonként magyar nyelvet oktat a gyerekeknek. Bár az intézményünkben ukrán általános iskolát működtetünk, a gyerekek nagy része később magyar iskolában folytatja tanulmányait.

– Vannak cigány nemzetiségű dolgozói az imaháznak?

– A szakácsokon kívül igen. Az őrködést, a rendfenntartást cigányok végzik. Ahhoz, hogy valami működjön, szükség van egy roma karitász-munkatársra is, aki személyesen ismeri a tábor lakóit. Az ő feladata, hogy az adományokat olyan családokhoz juttassa, akik valóban rászorulnak a segítségre.

– Helyiek, kárpátaljaiak szoktak anyagi támogatást, adományt felajánlani?

– Ez sajnos nagyon ritkán fordul elő. A két árvíz után nagyon megváltozott a helyi emberek hozzáállása a segítségnyújtás, összetartás terén. A nagy természeti csapás előtt az emberek többsége segítőkész és összetartó volt, utána valami miatt sokan zárkózottabbak és irigykedők lettek.

– Milyen további projekteket működtet a Karitász?

– Van egy ingyenkonyhánk, mely az árvíz utáni években alakult. Élelmiszercsomagokat viszünk idősek és rászorulók számára, valamint tűzifára vagy gázszámla kifizetésére adunk pénzt. Most már van egy helyi vállalkozó is, aki édességet hoz a gyerekeknek.

– Az értelmi fogyatékos embereket foglalkoztató gyertyaöntő műhely is a Viski Karitászhoz tartozik?

– Nem, ez az Egyházmegyei Szent Márton Karitász egyik projektje.

– A karitatív segítségen kívül segíti-e a Karitász az itteni magyarságot identitásának megőrzésében?

– A Karitász egyik alapelve, hogy sem a vallást, sem a nemzetiséget nem nézi, csak az ember rászorultságát. Magánemberként és más minőségben azonban természetesen tehetünk és teszünk is erőfeszítéseket a magyarság megmaradásáért.

– Mik a tervei a jövőre nézve?

– Szeretnénk kerítést húzni az imaház körül, hogy elkerítsük a területet, valamint tervezzük, hogy gyümölcsfákkal telepítjük be az imaház tágas udvarát. Terveim közt szerepel még a megfelelő utód kiválasztása. Szeretném átadni a stafétabotot, de egyelőre még nem találtam olyan személyt, aki elvállalná és szívvel-lélekkel vinné előre az ügyet.