Szociális és karitatív munka, különös tekintettel a cigány pasztorációra

207

Az előadás Az egyházak szerepe a magyar kisebbségi közösségek szellemi és gazdasági építésében c. konferencián hangzott el 1998. április 2-án.

Kárpátalján az itt élő magyarság élete kezdettől fogva együttélés más ajkú, nemzetiségű emberekkel, csoportokkal, közösségekkel. Ennek stílusát, alaphangulatát az Evangélium szellemében országot építő Szent István király adta meg. Imre fiának adott Intelmeiben A vendégek befogadásáról és gyámolításáról szóló fejezetben így ír: „(Mert) az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”
A krisztusi bölcsességből merítő királyunk tudta, hogy az együtt élők sorsa, boldogulása is közös. Emberi méltóságunk tisztelete nem engedi meg, hogy egyik nép vagy nemzet a másik megalázására, kifosztására alapozza földi boldogulását. Az a világ, amely nem erre épít, önmaga sírját ássa.
Krisztust követő egyházunknak alapvetően ezt a célt kell szolgálnia, amikor részt kér akár kisebbségi közösségek szellemi és gazdasági építésében.
Így kerülhet szóba, hogy Kárpátalja római katolikus egyháza, amely túlnyomó többségben magyarajkú hívek körében szolgál – de vannak ukrán, ruszin, szlovák, német és román anyanyelvű hívei és közösségei – éppúgy fontosnak tartsa a jelenlévő cigány közösségeket, segítve őket emberi méltóságuk védelmében, képzésében, szellemi, erkölcsi és gazdasági téren. Amennyire fontos, hogy egyetlen népfajt, nemzetiséget vagy nyelvi közösséget sem szabad másokkal szemben, csupán hovatartozásuk alapján megalázott helyzetbe hozni vagy hagyni, éppúgy fontos az ellenkező véglet elkerülése is, hogy egyetlen közösséget sem szabad pusztán hovatartozásuk alapján másokkal szemben kiváltságosokká tenni.
Erre épül munkánk, és ezen az úton járva keressük a lehetőséget a cigány nemzetiségű emberek szolgálatára. Sokféle tapasztalatot szereztünk már a sikertelen próbálkozások terén is. A felszíni orvoslás, a pillanatnyi igényekre adott válaszok, élelem- és ruhaosztás csak rövid távú, sokszor visszájára forduló próbálkozás. A tömeges méretű, személytelen adomány inkább elégedetlenséget, viszálykodást és egyre fokozódó követelőzést eredményez, s elég gyakran nem a család jobb létét, hanem az ital megszerzését könnyíti meg, tehát inkább fokozza a fennálló nyomorúságot. A segítésnek fárasztóbb, sokkal több türelmet és szeretetet igénylő útja, amely a jövőt igyekszik megalapozni, vagyis az emberi méltóság igényét és megbecsülését az egyes emberek saját szívében és gondolkodásában is. Ez nem zárja ki az egyes emberekre és családokra irányuló szociális segítségnyújtást, elfogadva a kudarcokat és a visszaélés lehetőségét is, de még fontosabbnak tartja az egyes emberek nevelését s a közösségek építését, erősítését.
Két fontosabb próbálkozást, szolgálatot szeretnék megemlíteni missziónk életéből:
Az egyik a viski cigányközösség segítése. Ez a közösség a városka határában élő egységes közösség. A velük való szeretetteljes foglalkozás, amelyet még Majnek Antal püspök atya ottani lelkipásztori szolgálata idején kezdett el, a közösséget nyitottá és igényessé tette a lelkipásztori ellátásra. Gyerekek és felnőttek egyaránt kérték a hitoktatás lehetőségét, valamint a közös imádkozás kialakítását. Ennek érdekében építettek közös összefogással táboruk mellett egy közösségi házat, ahol hittanórák és közös imádkozás mellett a gyerekek bizonyos rendszerességű étkeztetése is lehetővé vált. Mindez sokban hozzájárult a közösség szervezettebb és erkölcseiben, szeretetben erősödő életéhez.
A másik kezdeményezés a nagyszőlősi Szt. Hedvig nevét viselő közösségi ház, amely nem csupán cigány gyerekeket, hanem alapvetően hátrányos helyzetű, többféle nemzetiségű gyerekeket gyűjt össze. Működésének első lépése, hogy azokat az iskoláskorú gyerekeket gyűjti össze, akiknek otthoni körülményeik nem biztosítják a nyugodt tanulást, emberi fejlődést. A délelőtti iskolai foglalkozás után kezdődik itt az élet. Ebédet kapnak, azután pedagógusok, nevelők vezetésével és segítségével napközis foglalkozás folyik. Ez megtanítja írni, olvasni az iskolát még elkerülő, főképp cigány gyerekeket, különböző készségeket fejleszt rajzolással, kézimunkával, énekléssel, esetleg tánccal, és segíti az iskolába járók eredményesebb tanulását. E foglalkozás gyümölcse, hogy a legtöbb gyerek megtanult írni, olvasni, 4-5 gyerek elkezdett iskolába járni, az iskolásoknak lényegesen javult a tanulmányi eredménye. Rajzaik pedig azt tükrözik, hogy az eddigi szorongó, nélkülöző, zaklatott otthoni körülményeket fölváltotta egy derűs, optimista környezet, amelyben jól érzik magukat.
További terveink közé tartoznak még, hogy a foglalkozás kiterjedjen az óvodás korosztály irányába, illetve a szakmát tanuló, dolgozni akaró fiatalok életére.
Ez a szolgálat éppúgy formálja a szolgálattevőket, mint a kedvezményezetteket. Hiszem, hogy ez az út is az emberibb világ felé vezet, még ha sokszor nagyon göröngyösnek tűnik vagy néha eltorlaszoltnak. Hiszem, hogy emberi életünk csak előre, egy újabb világ felé mutat és bontakozik ki.

Papp Tihamér ofm.