Tranzitus a nagyszőlősi ferenceseknél

2009. október 3-án, szombaton 17 órakor kezdődött Nagyszőlősön az ünnepi zsolozsma és a szentmise, melyet Majnek Antal püspök és a ferences rendház tagjai mutattak be az egybegyűlt híveknek.

A püspök atya beszédében a középkor prófétájának nevezte Assisi Szent Ferencet. Arról beszélt, milyen egyszerű az ő szentségének titka, s mi mindennel szembesülünk akkor, ha Szent Ferenc követésére szánjuk el magunkat, hogy példájának segítségével hiteles életet élhessünk. A szentmise után következett a Tranzitus szertartása, melynek végén P. Bán Jónás házfőnök ünnepélyes áldásban részesítette a jelenlévőket.

Majd a plébánián szokás szerint szeretetvendégség fogadta a közelebbről és távolabbról érkezett híveket.

Majnek Antal püspök beszéde Assisi Szent Ferenc – védőszentjéhez hasonlóan – korának prófétája, Keresztelő Szent Jánosa volt (Ferenc a keresztségben eredetileg a János nevet kapta). Azzal, hogy társaival együtt életre váltotta, megtestesítette az Igét, nagy hatással volt a középkor emberére. Az emberek eltévelyedtek a gazdagság utáni egészségtelen vágyakozásban, nem engedelmeskedtek a sokszor hiteltelenné vált egyházi elöljáróknak.

Ezért küldte el Isten Keresztelő János szellemében Ferencet, aki egészen egyszerűen, őszintén élte meg az Úr Jézus evangéliumát.

Tanításának lényege ez volt: Térjetek meg bűneitekből, figyeljetek Jézusra, hallgassatok rá, kövessétek az ő útmutatását: evangéliumát.

Ilyen egyszerű az ő szentségének a titka, hiszen ehhez fölösleges bármit is hozzátenni.

Aki Szent Ferenc követésére szánja el magát, hamar szembesül azzal, mennyi téren kell hitelesebbé válnia Krisztus követésében. A tisztaság, szegénység, engedelmesség, mint tudjuk, nem csak a szerzetesek feladata. A tisztaságot valamennyiünknek élnünk kell, meg kell tisztulnunk még szavainkban is, különben nem hiteles az életünk. Ha az ember szíve tele van tisztátalansággal, valami vagy valaki hatására előbb-utóbb kibuggyan belőle. Jézus ezért kéri, hogy szívből bocsássunk meg minden ellenünk vétkezőnek.

Ha Szentlelkét uralomra juttatjuk bensőnkben, akkor kapcsolataink is javulni fognak.

Az engedelmesség mindannyiunkat kötelez nemcsak az elöljáró, hanem minden bölcsen szóló ember felé – legyen idősebb vagy fiatalabb nálunk -, ha felismerem, hogy igaza van, még ha ez kellemetlen is számomra.

Az engedelmesség addig kötelez, amíg nem kerül szembe az Istentől kapott hívással, melyhez ragaszkodni kell. Ilyenkor akár az elöljáróval, a családtag jaival is szembekerülhet az ember, mint ahogy megtette ezt Teréz anya, vagy Emmanuelle nővér, a kairói szeméttelepek apostola, Jean d’ Arc, vagy éppen Szt. Ferenc, aki emiatt került szembe apjával.

Végül a szegénység együttérzést, együttélést jelent a szegényekkel. Aki megszereti a szegény Jézust, aki istállóban született, és a városon kívül, kivetve, a Golgotán halt meg – tehát aki az igazi Jézust szereti meg, az közeledni fog hozzá, és felismeri őt a szenvedőkben, különösen a szegény betegekben. Együttérzése pedig tettekben fog megnyilvánulni. Ezzel együtt hasonlóvá akar válni a szegény Jézushoz, mint Ferenc is tette, aki példájával minket is erre biztat.

A három evangéliumi tanács a szeretet parancsának teljesítésében válik teljessé. Szeretet nélkül savanyúvá, keserűvé válik az életünk, és ilyenné válik körülöttünk a légkör is. De ha a szeretet vezet minden cselekedetünkben, akkor hitelessé, vonzóvá válik az életünk, mint ahogy Szent Ferenc is vonzotta az embereket önmagán keresztül az Úr Jézushoz. Ha Ferencre tekintünk, ezt látjuk: boldogító az Isten szavát keresni, megtalálni és követni.