Virágvasárnap 2020

483

Ünnepel Jeruzsálem, az emberek az utcára terítik a ruháikat, amerre Jézus jön. Húsvétra érkezik a szent városba a csodatévő próféta. Ez aztán ünnep! És mi is, keresztények, barka-ágainkkal, ünnepi énekeinkkel szoktuk ünnepelni őt a templomban. De mi lesz most az idén? Azt mondta nekem nemrég valaki: „Atya, így nem lehet húsvétot ünnepelni, hogy a templomok zárva vannak!” Sokan zárkóznak be lakásaikba, félelem-mel, szomorúsággal eltelve, nagy kérdőjelekkel a szívükben éldegélnek. És így közeleg az ünnep.

Gyerekkoromban sokszor átéltem azt a hideg-zuhanyt, azt a durva váltást, ami a virágvasárnapi liturgia elején olvasott evangélium és az olvas-mányok, a passió között feszül. A szenvedés vasár-napjának hívjuk a virágvasárnapot. A hozsannázás között bevonuló dicsőséges, csodatevő Jézusra szenvedés vár. Erről beszél Jézus a dicsőséges bevonulás alkalmával, amikor már az idegenek is felfigyelnek rá: Elérkezett az óra, amikor meg-dicsőül az Emberfia. A búzaszem elhal, és sok termést hoz. Ez lenne hát az ő dicsősége? A kínhalála? Igen: Jézus nem az akciójával, hanem a passiójával váltotta meg a világot a bűntől, az örök haláltól. Jézus azzal váltott meg minket, hogy mindent odaadott, az életét odaadta értünk. Adhatunk-e mi neki kevesebbet viszonzásul? És ez kis részben az akciónk, nagyobb részben a passiónk által történik.

Édesapámra gondolok, aki áttétes rákjával küszködve hónapról hónapra veszítette el képességeit, és azt mondta nekem: „Fiam, ez nem könnyű dolog, de az Istent szeretőknek minden a javára válik.” Kis Szent Terézt olvasta, aki megfogalmazta, hogy végül is mindenről le kell mondanunk, mert ha bármihez is ragaszkodunk, azt nagyon nehéz lesz elengednünk, amikor teljesen Istenre kell majd bíznunk magunkat.

Húsvét ünnepe a megváltás ünnepe. Krisztus azért szenvedett és halt meg, hogy bűneinktől és az örök haláltól megváltson minket. A mi bűneinkért is halált szenvedett, a mi megigazulásunkért is feltámadt a Krisztus. El kell döntenünk: kellemes húsvéti ünnepekre vágyunk, vagy arra, hogy az Ő Húsvétját ünnepeljük.

Jézus a szenvedése előtti utolsó vacsorájukon apostolai kezébe adva az éltető ételt és italt azt mondja nekik, hogy egyék meg a testét, igyák meg a vérét. Belőle fognak élni, mert ő feláldozza értük önmagát. Ez lesz az igazi húsvéti áldozat, nem bárányáldozat, hanem az ő életáldozata, és arra hívja őket, hogy emlékezve őrá azt tegyék, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, amikor valóban meghal a kereszten, életre támad, és éltető Lelkét kiárasztja rájuk, akkor az ő tanítványai is beleállnak ebbe a titokzatos valóságba: Jézus életét élik, őt adják tovább, érte halnak meg, ha arra sor kerül, és ezt a titkot ünneplik a kenyértörésben, az eukarisztiában. Ennek már idestova kétezer éve, és még ma is ez az igazi Húsvét. Kifejeződik gyönyörű, ősi liturgiánkban, amikor a töretlen folytonosságban átadott apostoli küldetés alapján a püspökök, a papok kimondják Jézus szavait és éltető testével táplálják a Krisztust követő tanítványokat. De a valóság, akit ünneplünk, az a szeretetből életét áldozó és örök életre támadó Krisztus maga.

Másokat szeretni, értük áldozatot hozni leginkább azokért tudunk, akikkel napról napra együtt éljük az életünket. A mostani húsvéton Jézus a családot, a legkisebb egyházat akarja összegyűjteni, hogy otthon ünnepelje Őt. Isten Igéjén elmélkedve, hosszabb elcsöndesedésekkel otthon is kifejezhetjük hódolatunkat Isten iránt, aki életet adott nekünk, aki Jézusban az életét adta értünk és a Szentlélek által éltet minket. Ezt lehet családunk lelkülete szerint formálni, vagy egyszerűen elővenni a napi igéket a Szentírásból és elmélkedni rajtuk. Jézus azt mondja: „Nézd, az ajtónál állok és kopogtatok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jelenések könyve 3,20).

Mások felé is fejezzük ki a hitünket. A vírushelyzet sokaknak a figyelmét Isten felé tudja fordítani, zuhanó repülőben nincsenek ateisták… Aki nyitott lehet rá, annak ne restelljük megosztani a világhálón talált szövegeket, filmeket és saját tanúságtételünket az értünk meghalt és feltámadt Jézusról! Hívjuk fel telefonon vagy interneten azt, akinek most ebben a bezárt világban ránk van szüksége, hogy bátorítást kapjon, segítsünk annak, akinek éppen mi tudunk segíteni!

Jézus azt mondja apostolainak az utolsó vacsorán: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” Mit is tegyünk? Isten iránti gyermeki bizalommal adjuk oda mi is az életünket szeretetből ember-testvéreinknek. Engedjük meg Istennek, hogy a búzaszem dicsőségével felmagasztaljon, mint Jézust. Lélekben és igazságban imádjuk az Istent. Akkor igazi a Húsvétunk, ha valóban megtesszük, amit Jézus tett, ha hálás, áldozatos életünk valóban megéli a Húsvét titkát, Jézust. Erre minden körülmények között lehetőségünk van. És ahogy a feltámadott váratlanul felbukkant az ámuló asszonyok és apostolok előtt, egyszer csak mi is találkozni fogunk vele a járvány idején is: Isten igéjében, a testvéri közösségben és az Oltáriszentségben. Jézus hitre hív minket, hitre, amelyből élni, örökké élni lehet. Ámen.

Roska Péter atya prédikációja budapesti plébániáján

Előző cikkFerenc pápa rendkívüli Urbi et Orbi áldása
Következő cikkPászkát szentelt a családfő? A szentségek és a szentelmények