Higgy!

45

Halottak napjának környékén szinte kivétel nélkül mindenki megindul a temető felé. Virágokat vásárol, szépítgeti szerettei sírját és mécseseket gyújt. Nem tudom, ki-ki milyen lélekkel és szándékkal teszi mindezt, de van, aki szokásból, illendőségből – hogy meg ne szóljanak, – van, aki a szeretet emlékére… Nem is az én dolgom tudni a szándékot, mert nem én vagyok a szívek és vesék vizsgálója. Az én feladatom csak annyi, hogy emlékeztesselek titeket, kedves keresztény testvéreim, Jézus Krisztus szavaira:

“Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmentem és elkészítettem a helyet, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14, 1-3).

Újra és újra emlékezetünkbe, lelkünkbe, szívünkbe kell idézni Jézus szavait: HIGGYETEK! Higgyetek abban az Istenben, aki így neveztetik: AKI VAN! Az, akiben a dolgok történnek, aki nem vaksors (fátum), hanem minden életnek a forrása, lüktetése és élete. Higgyetek Jézus Krisztusban, az Ő Fiában, aki kereszthalált szenvedett, de harmadnap feltámadott a halottak közül, hogy életünk, örök életünk legyen!

Kedves Testvérem, aki majd a halottak napján megállsz egy sírnál, s míg összeszorul a szíved, higgy abban, aki azt mondotta: “Atyám házában sok hely van”. Mindenki számára van hely, mert Ő azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Higgy, mert Ő mondotta! Higgy, mert a lelked mélyén érzed és tapasztalod a titkos vágyat: élni, élni, örökké élni! Ez a vágy, amely minden emberben van, attól van, AKI VAN! Higgy Istenben, Jézusban, az örök életben, mert van!

Weinrauch Márió

Isten minden elhunytat saját halottjának tekint…

…és üdvösségéről nem később, hanem azonnal gondoskodik. Hogy ez miként jut érvényre annak életében, aki a halál kapuján átlépett, itteni életének minőségétől függ. Számít az, hogy mennyire hangolódott rá Istenre az elhunyt.

A gonosz lélek viszont senkit sem tekint saját halottjának, még azokat sem, akik földi életükben vele paktálva mérhetetlen károkat okoztak. Haláluk pillanatában vége a haverkodásnak, s ha korábban teljesen az ördögnek adták magukat, akkor ebben a pillanatban magukba zuhannak.

Az ördögnek senki se kell, mert Ő lett a legönelégültebb teremtmény, mindenki más csak akadályozná őt az önelégültségben, egy halottal meg végképp nem akar semmit se kezdeni. Hazugság, hogy a pokolban jobb a társaság. A pokol az az állapot, amikor végérvényesen egyedül marad az ember. S ezt senki másnak, egyedül magának köszönheti, aki oda jut. Az ördög csak addig akar foglalkozni bárkivel is, amíg szét nem zilálja. Ha sikerült, akkor úgy hagyja. Isten is okoz kényelmetlenséget, de annak mindig az a célja, hogy nyíljunk meg egymás felé.

Sánta János (MK)