Isten szava növekedést és életet ad

63

Június 14-én délben az Úrangyala előtt Ferenc pápa az aznapi két evangéliumi példabeszéd alapján arról szólt, hogyan kell együttműködnie az embernek Istennel, hogy Isten országa növekedhessen közöttünk.

A mai evangélium két nagyon rövid példabeszédet tartalmaz: a magától kihajtó és felnövő magét, illetve a mustármagét (vö. Mk 4,26-34). Jézus a földművelés világából vett képeken keresztül mutatja be Isten szavának hatékonyságát és az ő országának követelményeit, ezáltal pedig elénk tárja reményünk, és történelemben való elkötelezettségünk alapjait.

 

Az első példabeszéd arra irányítja a figyelmet, hogy a földbe vetett mag magá- tól ereszt gyökeret és magától növekszik, akár alszik, akár ébren van a földműves.

A földműves bízik a mag saját benső erejében és a föld termékenységében. Az evangélium nyelvezetében a mag Isten szavának jelképe, ez a példabeszéd ennek termékenységét hangsúlyozza. Miként a kicsiny mag kifejlődik a földben, úgy mű- ködik Isten erejével az ő szava is annak a szívében, aki hallgatja. Isten a mi termő- földünkre bízta szavát, vagyis mindnyájunkra, a mi egymástól eltérő, saját egyéniségünkre. Bizakodóak lehetünk, mert Isten szava teremtő szó, és az a rendeltetése, hogy „kalászban lévő telt szemmé” váljon (28. vers). Ez a szó, ha befogadjuk, biztosan meghozza gyümölcseit, hiszen maga Isten adja azt, hogy kihajtson és növekedjen, mégpedig olyan utakon, amelyeket mi nem mindig tudunk felismerni, és oly módon, amelyet nem ismerünk (vö. 27. vers). Mindez azt érteti meg velünk, hogy mindig Isten az, aki a növekedést adja országának – ezért imádkozzuk sokszor, hogy „jöjjön el a te országod” –, tehát ő adja a növekedést, az ember pedig az ő alázatos munkatársa, aki szemléli Isten teremtő tevékenységét, örül neki, és türelemmel várja a termést.

Isten szava növekedést, életet ad. Ezért most ismételten szeretnélek emlékeztetni benneteket annak fontosságára, hogy mindig legyen nálunk, a kezünk ügyében az Evangélium, a Szentírás – egy kisméretű evangélium a táskánkban, a zsebünkben –, és mindennap táplálkozzunk Istennek ebből az élő szavából: olvassatok mindennap egy részt az evangéliumból, a Bibliából. Kérlek, sose feledkezzetek meg erről! Mert ez az az erő, amely elindítja bennünk Isten országának életét.
A második példabeszéd a mustármag képét használja fel. Bár a mustármag a legkisebb mag, de élettel teli, és „minden kerti veteménynél nagyobbra” nő (Mk 4,32). Isten országa is ilyen: emberi szempontból nézve kicsiny és látszólag jelentéktelen valóság. Ahhoz, hogy részt kapjunk belőle, szegénynek kell lennünk szí- vünkben; nem saját képességeinkben kell bíznunk, hanem Isten szeretetének hatalmában; tetteinkkel nem a világ szemében kell fontosnak látszanunk, hanem Isten szemében kell értékesnek lennünk, aki az egyszerűeket és alázatosakat kedveli. Ha így élünk, Krisztus ereje rajtunk keresztül behatol a világba, és mindazt, ami kicsiny és egyszerű, olyan valósággá alakítja át, amely a világ és a történelem egész tésztáját megkeleszti.

Ebből a két példabeszédből fontos tanítást kapunk: Isten országa igényli a mi közreműködésünket, de az mindenekelőtt az Úr kezdeményezése és ajándéka.

Gyengécske munkálkodásunknak, mely látszólag jelentéktelen a világ problémáinak bonyolultságához képest, ha Isten munkálkodásába illeszkedik, akkor nem kell félnie a nehézségektől. Az Úr győzelme biztos: az ő szeretete a földön létező öszszes jóságmagnak megadja, hogy kihajtson és felnövekedjen. Ez bizalommal és reménnyel tölt el minket mindazon drámák, igazságtalanságok és szenvedések ellenére, amelyekkel találkozunk. A jóság és a béke magja kihajt és felnő, mert Isten irgalmas szeretete által érlel kalászt.

A Szent Szűz, aki „termékeny földként” fogadta be az isteni szó magját, támogasson minket ebben a reményben, amely soha nem csal meg minket.

forrás: Magyar Kurír