Szeresd a keresztet

114

Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján ünnepeljük Beregszászban a templombúcsút. Idén egy kicsit hosszabb ideig tartott az ünneplés, hiszen plébánosunk, Michels Antal missziós hetet hirdetett meg szeptember 14-től 18-ig.

Beregszászban legutóbb kilenc évvel ezelőtt, 2002-ben volt misszió. Örömmel és türelmetlenül vártuk a napokat, amikor feltöltődhetünk és elmélyíthetjük Isten és egymás iránt érzett szeretetünket. Burbela Gergely, verbita szerzetes pap tartott beszédsorozatot és velünk együtt ünnepelt az öt missziós napon. A szerda délutáni szentmise sok hívőt gyűjtött össze. Ez az alkalom volt a mis.- sziós hét megnyitója és egyben az egyházközösség kisbúcsúja. A szentmise azzal kezdődött, hogy feltekintettünk a missziós keresztre és imádkoztunk azért, hogy Isten árassza ránk bőséges áldását és adjon nekünk sok-sok kegyelmet ezekben a napokban. Gergely atya felhívta a figyelmünket arra, hogy templomunk keresztjének a felső vége nyíl formájú, azaz az égbe mutat: a kereszt által juthatunk a mennybe. Ezt a gondolatmenetet folytatta további prédikációiban is, amely megadta a missziós hét alaphangulatát. Gondolatai mind a kereszt, a szenvedés értelméhez és fontosságához kapcsolódtak. Íme néhány gondolat az öt nap prédikációiból: A keresztet a világon több mint két milliárd ember tiszteli. Akár Afrikában, akár Ázsiában, akár Dél-Amerikában – a kereszt mindenhol ugyanaz. Ha megnézzük a történelmet, láthatjuk, hogy hány ezer keresztény halt meg, mert tisztelték a keresztet. Mi az az erő, amely a keresztben rejlik?

Sokan úgy gondolják, hogy a kereszt Isten büntetése, ösztönösen menekülnek a kereszttől, lázadnak, nem akarják elfogadni, válogatnak – a jelen kereszt helyett inkább más keresztet akarnak. Pedig Jézus világosan elmondja: „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,38).

Jézus meghalt a kereszten. Értünk szenvedett, vállalta a keresztet. Az Atya nem büntette őt a kereszt által. Jézus önszántából és szeretetből halt meg értünk.

Az Atya minket se büntet, amikor szenvedünk. Krisztus példáján látjuk, hogy kereszt nélkül nincs feltámadás. A kereszt lehetővé teszi a szeretet mélyebb kifejezését. Az Atya szeret minket. Az Atya szeret téged, mindenkit egyenként.

Most is itt van közöttünk, olyan közel van, hogy el se tudod képzelni. És olyan nagyon szeret, hogy azt se tudod elképzelni. Sokkal jobban szeret téged, mint bárki más, mint te saját magadat. Ilyen az Atya. Ha megengedi a szenvedést, akkor is szeret, sőt, ilyenkor nem csak közel van hozzád, hanem karjába vesz és magához ölel. A szenvedés által válhatunk Krisztushoz hasonlóvá, a szenvedés által alakulhatunk és támadhatunk fel az örök életre.

Ahhoz, hogy Jézus bennünk lakjon és a szeretetre tanítson minket, be kell engednünk Őt a szívünkbe. Egy híres festő lerajzolta Jézust, amint áll az ajtó előtt és zörget, de kilincset nem rajzolt az ajtóra. Csak te nyithatod ki neki az ajtót belülről. Jézus jön hozzád, zörget, de nem erőszakos, türelmesen vár, nem ront rád, hanem megvárja, amíg te nyitsz ajtót.

Jézus irgalmas. Ha sokáig nem nyitod ki szíved ajtaját, nem büntet meg, nem tesz szemrehányást ezért. Türelmesen vár rád. Ha megbánod bűneidet, akkor irgalma végtelen és elfelejti minden bűnödet.

Szeresd a keresztet, mert általa fogsz üdvözülni! Feltöltődtünk, minden nap mosollyal és békével a szívünkben mentünk haza, mert tudtuk, hogy a kereszt ellenére sem kell elcsüggedni és kétségbeesni, sőt boldognak is lehet lenni a nehézségek közepette.

A szentmiséken kívül keresztútra is sor került a domboldalon lévő Beregszászi Kereszthez vezetető úton, a templomban pedig missziós rózsafüzért végezhettek a hívek.

Szerdán a Beregszászi Művészeti Iskola tartott koncertet a templomban. A fuvola, a nagy harmonikaegyüttes, a hegedű, a klarinét dallamai és a soksok gyönyörű ének kellemes meglepetés volt számunkra.

Csütörtökön és pénteken találkozót tartottak a Beregszászi Magyar Gimnázium, a 4. számú iskola és a II. Rákóczi Ferenc Főiskola diákjaival, ahol szó volt misszióról, hitről, Istenről. A lelki táplálék mellett testi táplálékra is sor került. Szombaton reggel az egyházközség hívei összegyűltek a templom melletti réten, hogy „kőlevest” főzzenek, közben jókat beszélgessenek, énekeljenek.

Szombat este a plébánián táncházra voltunk hivatalosak. Szilágyi Gabriella és László különböző magyar és más nemzeti népi táncokat mutattak be. Vasárnap délelőtt a nagybúcsúi szentmisével zárult ünneplésünk, amelyen részt vettek a környező falvakból érkezett hívek is.

Úgy érzem, erre a nagybúcsúi szentmisére valóban felkészültünk, valóban ünnepelt a szívünk, és nem csak mi öltöztünk szép ruhába, hanem a lelkünk ruháját is sikerült egy kicsit leporolni.

Bundáné Fehér Rita