Sziléziai Szent Hedvig

67

A családi és az istenes élet szentje. II. András feleségének, merániai Gertrúdnak a nővére, tehát a mi Szent Erzsébetünk nagynénje. Hedvig a bajorországi Andechs várában született 1174 körül. Az ötéves gyermeket szülei a kitzingeni (frankföldi) bencés nővérekre bízták, hogy megszerezze a rangjához szükséges műveltséget. A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét, szívesen ott maradt volna. Tizenkét éves korában azonban a békés monostori életből kiszakítva férjhez adták Boleszláv sziléziai herceg tizennyolc éves, Henrik nevű fiához. Hedvignek férjét követve a lengyelek lakta Sziléziába kellett távoznia. A kényszerítő körülmény ellenére azonban házasságuk boldog volt, Hedvigből szerető feleség és jó édesanya lett, hét gyermeket nevelt fel. Határtalan jósága miatt a szegények is megtalálták, s ezzel hamarosan megnyerte a lengyel nép szívét. A nép fiai szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadwigának nevezték el. A sziléziai hercegség Henrik idejében addig soha nem látott fénykort ért meg.

Hedvig „férje egyre több sikert ért el a kormányzásban – halljuk Hedvig legendáját –, mert nemcsak támogatta felesége szent életét, hanem annak erényeit serényen követte is.” Hedvig befolyására férje ciszterci kolostort alapított Trebnicben (lengyelül Trzebnica). Ez lett az első zárda Sziléziában, de idővel a házaspár további ciszterci, domonkos rendi és ferences kolostorokat alapított e vidéken.

Utolsó gyermekük születése után Hedvig meggyőzte férjét, hogy ezentúl józsefházasságban éljenek. A hagyomány szerint fogadalmuk után Henrik sohasem viselt többé arany- vagy ezüstékszert, sem fejedelmi bíbort, Hedvig pedig ideje nagy részét a trebnici zárdában töltötte, ahol úgy élt, mint bármelyik apáca.

Hedviget és családját kemény megpróbáltatások érték. Hat gyermekét temette el. Leánya kérője, Wittelsbach Ottó erőszakos természetére Sváb Fülöp császár figyelmeztette Hedviget és Henriket. Ám Ottó erről tudomást szerezve megölette a császárt, amiért őt és támogatóit birodalmi átokkal sújtották. Hedvig testvéreit, mivel támogatták Ottót, vele együtt lefejezték, Andechs várát feldúlták. Hedvig nővérét, Merániai Gertrúdot a magyar bárók gyilkolták meg a pilisi erdőben. 1229 tavaszán Hedvignek döntő módon be kellett avatkoznia abba a testvérháborúba, amely férje és I. Konrád mazóviai herceg között robbant ki. Henrik győzött, be is vonult Krakkóba, de ott mise közben elrabolták és foglyul ejtették.

Hedvig nem engedte meg Henrik fiának, hogy újabb hadat gyűjtve folytassa a vérrontást. Férjéhez utazott és békét teremtett az ellenfelek között. 1238-ban azonban, Lengyelország belső háborúiban, Hedvig mégis elveszítette férjét. A legnehezebb mégis legkedvesebb fia halála volt, aki II.

Hitvalló Henrik néven lett sziléziai herceg, és 1241-ben a tatárok elleni háborúban halt hősi halált. Hedvig erős lélekkel viselte mindezt, és gyászában még ő vigasztalta háza népét.

A megpróbáltatások ellenére jóságos és bölcs hercegnő maradt. Asztalánál mindig tizenhárom szegény evett. Másokkal mindig bőkezű és engedékeny, önmagával szemben viszont szigorú volt. Környezete megütközésére negyven éven át nem evett húst, sem zsíros ételt, és mezítláb járt. Gyóntatója erre cipőt készíttetett neki, megparancsolva, hogy hordja. Hedvig alázattal hordta is – de a kezében. Mégis, ha hivatalosan kellett megjelennie a férje oldalán, nagy belső szabadsággal tudott elegánsan megjelenni és az udvari szokások szerint viselkedni, étkezni.

Férje s fia halála után végleg a trebnici ciszterci kolostorba vonult, de sohasem tett szerzetesi fogadalmat: a szemlélődő életet a hercegi udvaron keresztül végzett szeretetszolgálattal párosította. A legszegényebb és a legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy számíthatnak a segítségére. Különös tisztelettel viseltetett a papság iránt, és elmélyült eucharisztikus lelkisége is közismert. Röviddel a halála előtt úgy rendelkezett, hogy ne rendkívüli sírba temessék el, hanem egyszerűen, a többi hívő közé, a temetőbe. A halálos ágyán kérte azt a fátyolt, amelyet unokahúga, Szent Erzsébet viselt, és a fejére kötötte. 1243. október 15-én halt meg a trebnici kolostorban, s annak templomában temették el. A sírja körül történt csodák hatására szentté avatási eljárása közvetlenül halála után megindult. IV. Kelemen pápa emelte a szentek sorába 1267. március 26-án. Szent Hedvig Szilézia, Berlin, Boroszló (Wrocław), Trzebnica, Krakkó védőszentje, emellett a jegyesek és a bujdosók (száműzöttek) védőszentje is.

Összeállította: Riskó Mariann