Aki hisz Jézusban – üdvözül!

Boldog XXIII. János pápa emléknapján nyitotta meg XVI. Benedek pápa a Hit évét. Már korábban beszélt arról, hogy új evangelizációra van szükség, hogy az üdvözítő Jézusba vetett hit megerősödjön, ill. elterjedjen a világon. Miért van most erre szükség? Nemcsak most – már a bűnbeesés óta az emberek újra és újra azzal próbálkoznak, hogy Isten nélkül boldoguljanak, de ez az igyekezet mindig kudarcba fulladt és tragédiákba torkollott. Hisz elfordulni Tőle annyi, mint elhagyni a Szeretetet, eltávolodni az Igazságtól, s így az emberek egymástól is elidegenednek: önzők, irigyek, gonoszak lesznek. A vízözön előtt olyan rosszak lettek az emberek, hogy az Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földre” (Ter 6,6). De hála Istennek Noé és családja hitt a gondviselő Istenben – s így általuk mégsem veszett ki az emberiség. Hasonló romlottságot hozott a hitetlenség Szodomában. Ábrahám, a hívők ősatyja közbenjárt a népért, de tíz igaz hívőt sem talált a bűnös városban – el kellett annak pusztulnia. A hívő Lótot és családját azonban az Úr megmentette a bűnösök sorsától.

Így volt ez Illés próféta idejében is, amikor szinte az egész választott nép idegen istenek (gonosz szellemek) felé fordult. Az Úr azonban akkor is megmentette azokat, akik bűnbánó szívvel visszafordultak Hozzá. Kifogynánk az időből, ha most az Ószövetség minden nagy prófétáját felsorolnánk, akik a hit erejével országokat győztek le (vö. Zsid 11,32), s nagy csodákkal igazolták: csak egy Isten van, akire nekünk hallgatnunk kell, s szavát követnünk!

Mi, keresztények „tekintsünk föl a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra!” (Zsid 12,2). Ő azért jött, hogy a Sátán műveit lerontsa (1Jn 3,8) és nekünk szabadulást hozzon – minden bűnből s azok szomorú következményeitől. Vajon megtapasztaltuk ezt az Ő örömhírét? Értékeljük-e az Ő sok jótettét, s hálásak vagyunk-e Neki ezekért? Vagy érvényes ma is, amit egykor mondott: „láttok, s mégsem hisztek”. Tudjátok, hogy a háborgó tengeren még az Ő apostolainak is inukba szállt a bátorságuk, s nem bíztak a köztük lévő Krisztusban – jogosan veti a szemükre ezért, hogy „hol van a hitetek?” (Lk 8,25). Egy másik alkalommal így fakadt ki az Úr az emberek előtt: „Hitetlen és romlott nemzedék!… Meddig tűrjelek titeket?!” (Lk 9,41) Vajon minekünk mit mondana Jézus? Mi hogyan viselkedünk a megpróbáltatás idején? Valljuk be, mi sem vagyunk jobbak az apostoloknál. Minekünk is többször kell kérni: Uram, növeld hitünket! Vagy: Uram, segíts hitetlenségemen!

Kedves Testvérek! Ebben a szent évben imádkozzunk gyakran Isten első nagy ajándékáért, az élő hitért, hogy kedves gyermekeivé válhassunk; olyanokká, amilyennek Ő kíván látni minket!