Jézus nem csak tűzoltó, hanem a legjobb barát

Medugorjei élmények

Emlékszem, nagyapám a Szabad Európa Rádióban hallott róla, hogy Jugoszláviában hat gyereknek megjelent a Szűzanya. Nagymama erre a hírre sírva fakadt. Sose kételkedtem én sem. Kb. 15 éve vágytam eljutni oda és részesülni ebben az élményben. Most nyáron eljött az idő, és a Szűzanya meghívott.

Idén tartották a medugorjei fiatalok 24. találkozóját. 65 ezer fiatal vett részt rajta. Naponta 580-640 pap volt jelen a szentmiséken. Mindennap volt közös rózsafüzér, tanúságtételek, tánc, ének és persze szentségimádás. De ami a legjobban meglepett, hogy minden ember rózsafüzérrel a kezében vagy a nyakában jár, a szállodákban szerdán és pénteken kenyeret és vizet (teát) osztanak. Életemben először voltam olyan helyen, ahol mindenki vidám és mosolyog, odafigyel a másikra, segítőkész és előzékeny. Körülvett a szeretet, béke, bizalom.

Vallásos családban nőttem fel. Szent volt a vasárnapi jelenlét a szentmisén, a rendszeres gyónás, áldozás… de a hitem inkább tűzoltásra hasonlított: a Jó Istenhez csak akkor fordultam, ha baj volt, kértem a segítségét, több időt töltöttem imában, de inkább mechanikusan, és azért, mert tudtam, hogy ez az utolsó remény és a Jó Isten biztosan segít. Valami hiányzott, és ezt Medugorjéban értettem meg! Régebben egy szerzetesnő ezt mondta nekem: „A Szűzanya által jutsz el Jézushoz!” Őszintén szólva nem nagyon értettem ezeket a szavakat. Hogyan? Mikor? Ha meghalok, akkor kézen fog és elvezet??? Elvezetett!!! Megnyílt a szívem feléje. Nagyon nehéz szavakkal átadni azt a lelkiállapotot, amit Medugorjéban él meg az ember. Egy biztos, hogy rátaláltam a legjobb barátomra, JÉZUSRA, akivel megbékültem, és ez olyan boldogság, hogy kiáltani szeretnék az egész világnak, és elvezetni erre a helyre mindenkit, akit ismerek. Nyugalom, csend, és megérted az élet célját…