A Szentatya üzenete a világ fiataljaihoz

Nagyboldogasszony ünnepén, az Úrangyala után a pápa úr bejelentette, hogy a jövő augusztusban Párizsban megrendezendő XII. Ifjúsági Világnap témája: „Mester, hol lakol?” Arra gondoltam, hogy az ifjúsági hittanórákon milyen hasznos volna elelmélkedni ezen és legalább lelkileg részt venni a találkozón. Egy ferences testvéremtől megkaptam az ÜZENETET, és most szeretném megosztani veletek.
Kedves fiatalok! Örömmel fordulok hozzátok, továbbszőve azt az immáron hosszú párbeszédet, amelyet az Ifjúság Világnapja alkalmával folytatunk. Egységben Isten egész népével, amely a 2000. év nagy jubileuma felé halad, az idén arra szeretnélek kérni benneteket, hogy szegezzétek tekinteteteket Jézusra, a Mesterre és életünk urára, elmélkedve János evangéliumának szavairól: „Mester, hol lakol?” „Gyertek és lássátok! ” Minden helyi egyházban gyülekezzetek pásztoraitok köré a következő hónapokban, hogy elmélkedjetek ezekről az evangéliumi szavakról. 1997 augusztusában azután sokan közületek velünk ünneplik a XII. Ifjúsági Világnapot nemzetközi szinten Párizsban, az európai földrész szívében. Ebben a világvárosban, amely századok óta a népek, a művészetek és a kultúra útkereszteződése, a francia fiatalok nagy lelkesedéssel máris megkezdték az előkészületeket, hogy az alkalomhoz illően fogadják a földkerekség minden tájáról érkező fiatal társaikat. A Szentév Keresztjét követve a világ útjain vándorló, Krisztusban hívő fiatal nemzedék ismét az élő egyház képe lesz, és az ima és az elmélkedés során, eleven tapasztalatot szerez a Jézus által megígért valóságról: „Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18-20).
A Szentatya üzenete felidézi Jézus és az apostolok meghitt találkozását, s a Jézussal való személyes találkozásra, a hitben átélt tapasztalat megtartó erejére irányítja a figyelmet. Világunk, amelyben élünk, állandóan alakul, mozog, népe gyakran bizonytalan és talán szorongó is. Isten szava, örömhíre, vigasztalása, gondviselése ígéretei azonban szilárdak és világítóak maradnak az események változásai között is. Pápa urunk arra biztat minket, hogy úgy, mint az első apostolok, kövessük Jézust. „Ne féljetek a közelébe menni, hosszasan társalogni Vele, mint barát a baráttal. Ne féljetek attól az új élettől, amelyet felajánl nektek!” Igaz, Jézus igényes barát, aki magas célokat jelöl ki, és megköveteli tőlünk azt, hogy veszítsük el életünket Őérette s az Evangéliumért, mert csak így találhatjuk meg az üdvösséget. Ezért döntsétek le a félelem korlátjait, szabaduljatok meg a felületességeitektől! Társalogjatok Jézussal imában és szavai hallgatásában! ízleljétek a kiengesztelődés örömét a bűnbánat szentségében, és vegyétek Krisztus testét és vérét az Oltáriszentségben! Fogadjátok be az élet minden területén és szolgáljátok Őt testvéreitekben!”
A pápa külön kiemelte: „Találkozzatok Jézussal ott, ahol az emberek szenvednek és reménykednek. Jézus mellettetek lakik, a testvérekben, akikkel megosztjátok a mindennapi életet. A szegényekben, a kisemmizettekben, az igazságtalanság áldozataiban az ő arcát láthatjátok. Az Jézus háza mindenütt, ahol az ember szenved megtagadott jogaiért, elárult reménységéért, észre nem vett szorongásaiért. Itt van a háza az emberek között, és azt kéri tőletek, hogy nevében töröljetek le minden könnyet és emlékeztessétek az embereket: senki sem magányos, aki belé veti reménységét.” Jézus azok között van, akik – bár sohasem ismerték őt – de őszinte szívvel keresik a különböző kulturális helyzetekben és vallásokban. Legyetek Krisztus tanítványaiként és barátaiként a párbeszéd elősegítői, együttműködve mindazokkal, akik hisznek Istenben, aki végtelen szeretettel kormányozza világmindenséget. Jézus azok között lakik, akiket a keresztény névvel tüntetnek ki. Éljetek is úgy! Valamennyien találkozhatunk Vele az írásban, az imádságban és a felebaráti szolgálatban. A harmadik évezred vigíliáján naponta sürgetőbbé válik az a kötelességünk, hogy orvosoljuk a keresztények széthúzását, erősítve az egységet a párbeszéd, a közös ima és a tanúságtétel által. Ott lakik Jézus a plébánia közösségében is, amelyben éltek, az egyházi társulatokban és mozgalmakban, valamint az új apostolság és evangelizálás különféle formáiban. A karizmák (adományok) változatossága az egész egyház javára válik, és minden hívőt arra sarkall, hogy minden erejét az egyeden Úr szolgálatába állítsa, aki az egész emberiség üdvössége.
A Szentatya – üzenete után – a Szentírás olvasására, az Oltáriszentség gyakori vételére és a szeretet tanúságtételére buzdít minket. Megemlékezett arról is, hogy 1997. szeptember 30-án lesz Lisieux-i Szent Teréz halálának évfordulója. A fiatal szent alakja ma is erre az üzenetre emlékeztet: „Isten minden személyt szeret és azt várja, hogy mindnyájan viszontszeressük őt.” Nekünk is, bármilyen életállapotban élünk, ezt kell kiáltanunk társaink felé: „ISTEN SZERETI AZ EMBERT!” Végül a pápa Szűz Mária oltalmába helyezi a világ ifjúságát, az ünnepi előkészületet. Most rajtunk a sor!
Beszéljük, vitassuk meg a hittanórán vagy más foglalkozásokon:
Jézus az élő közösségekben van jelen. Mennyire tudok odafigyelni a másikra, örömeire, bánataira ? Mit változtatnál meg a világban és a saját életedben? A megtérés az, ami lehetővé teszi, hogy közösségben legyünk és megnyíljunk Isten Lelke felé. Van anyagmegmaradás törvénye, de vajon mi a keresztény megmaradásod törvénye ? Hogyan segít ebben a te közösséged ? Te mit teszel, hogy találkozhass Jézussal?

Németh Ferenc OFM