Ne félj, Isten van, és ennyi elég! Ifjúsági találkozó Munkácson

Assisi Szent Ferencnek e szavait választották idén a Munkácsi Ifjúsági Találkozó mottójául.
Ferenc pápa a 2015-ös évet a megszentelt élet évének hirdette meg, így a találkozó témája a szerzetesség volt. Az előadásokat az első kárpátaljai származású ferences szerzetespap, Weinrauch Márió atya tartotta.

Május 9-én a II. Rákóczi Ferenc Középiskola udvarán gyü- lekeztek a fiatalok, hogy vidáman és szeretetben töltsenek el egy napot, s egyben képviseljék plébániaközösségüket is. A találkozó nagyon sokszínű és érdekes programokkal várt bennünket – hála a szervezőknek, a Kárpátaljai Szent Márton Egyesület tagjainak. A nagyon mély és tartalmas előadásokon bepillantást nyerhettünk abba, hogyan élnek a szerzetesek a mai, lassan digitálissá váló világban. Márió atya Assisi Szent Ferenc és Pietrelcinai Szent Pio atya életén keresztül próbálta nekünk bemutatni, ki is a szerzetes, és mit jelent a szerzetesség. Legjobban azonban a belőle sugárzó egyszerűség és szeretet mutatta meg ezt nekünk.

Nagyon sok szép gondolat hangzott el a nap folyamán. Ebből egyet szeretnék kiemelni, mégpedig azt, hogy „Új szívvel más a világ…” S úgy érzem, hogy mindannyian, akik ott voltunk, valóban új szívvel térhettünk haza otthonainkba. A kiscsoportos beszélgetések sokat segítettek abban, hogy továbbgondoljuk és átbeszéljük, ki hogyan tudja átvinni életébe az elhangzottakat. Nagyon nehéz visszaadni az előadások gazdagságát. Így csak egy morzsát kiragadva belőlük még annyit mondanék, hogy tudatosítsuk magunkban azt, hogy nagyon sokat adott nekünk az Úr, és fedezzük fel azt az utat, amin járnunk kell.

A fakultatív programokban többek között táncház, métajá- ték, arcfestés és nagysikerű flashmob volt. A lelki táplálék mellett a szervezők testünk táplálásáról is gondoskodtak: finom gulyásleves várta a fiatalokat az ebédnél. A licisták előadásában egy olyan színdarabot láthattunk, melyből megtudhattuk, mennyire szeret minket az Isten. A nap méltó befejezéseként pedig szentmisén vehettünk részt, amelyet az a ferences atya mutatott be, akinél annak idején Márió atya szerzetesnek jelentkezett. Akik nem voltak ott, azoknak eláruljuk, hogy ez nem más, mint Majnek Antal püspök atya. A szentmisét követően elbúcsúztunk s hazaindultunk. Gazdag szívvel és boldog mosollyal az arcunkon jöttünk haza, ígéretet téve egymásnak, hogy jövőre is igyekszünk ott lenni a találkozón. Hála és köszönet a mindenható Úristennek ezért a szép napért. S hála a világon élő minden szerzetesért, akik életükkel azt sugározzák felénk, hogy mennyire szeret minket az Isten.

Szviscsu Marina