Máius szentjei

Imaszándék: Máriának a Lélek szava iránti hűsége valamennyi keresztény számára példa és ösztönzés legyen Isten akarata nagylelkű meghallgatásának.

2. SZENT ATANÁZ (?—373). Életművének betetőzése a 325-ös niceai zsinat, ahol Ariussal szemben diadalmaskodott. Megvédte Jézus Istenségét. Arius tévtanának lényege: Jézus Krisztus nem igaz Isten, csak Isten legkiválóbb teremtménye. Ezt a tanítást vetette el a zsinat.

3. SZENT FÜLÖP és SZENT JAKAB apostolok. A kérdések kérdése: „Milyen az Isten?” Fülöp szeretné látni az Atyát. Jézus válasza: „Aki engem lát, látja az Atyát.” „Milyen az Isten? Ha emberi testet ölt, olyan, mint Jézus, aki körüljárt jót cselekedvén.” Jakab tanításából egy gondolat: „A hit cselekedetek nélkül holt.”
4. SZENT FLÓRIÁN (?—304). Diocletiánus császár főtisztje. A lengyelek egyik védőszentjükként tisztelik. Ő a tűzoltók pártfogója is.
7. BOLDOG GIZELLA
12. SZENT PONGRÁC (290 k. -304). 14 éves korában szenvedett vértanúhalált. Sokan az elsőáldozók védőszentjének tekintik.
16. NEPOMUKI SZENT JÁNOS (1334 -1383). A romlott lelkű IV. Vencel cseh király végeztette ki, mert nem volt hajlandó elárulni a királyné gyónását.
20. SIENAI SZENT BERNARDIN (-1444). II. Piusz pápa „második Szent Pálnak” hívta. Az országot – Itáliát — melyben a bűn túlcsordult, megtisztította. A bűnbánók, mint a hangyák, tódultak a gyónáshoz.
22. SZENT RITA
25. VII. SZENT GERGELY pipa az egyház legnagyobb pápái közé tartozik, bár életében nem ért el teljes sikert. Hatalmas egyéniségével véget vetett az egyházban uralkodó szomorú állapotoknak és a világi hatalom túlkapásainak. A pápaságot a nyugati civilizáció vezető hatalmává tette. Utolsó szavai: „Szerettem az igazságot, ezért halok meg számkivetésben”.
26.NÉRI SZENT FÜLÖP (?-1595). Ő a „nevető szent”. Istent lehet mosolyogva, derűs lélekkel is szolgálni. Sőt, így lehet igazán!… Az oratorianus papi társulat megalapítója.

A rovatot összeállította: fr. Imre

BOLDOG GIZELLA
Boldog Gizella a 980. év táján született. 996-ban eskették össze Istvánnal, első szent királyunkkal. Apáca kívánt lenni, nehezen szánta el magát a házasságra, Szent Adalbert püspök beszélte rá, hogy milyen nagy missziós munka vár rá Magyarországon. Gizellának komoly szerepe volt Magyarország kereszténnyé tételében. István törvénye szerint a templomok liturgikus könyveit és kelyheit a püspököknek kellett beszerezniük, de a miseruhákat és más felszerelési tárgyakat a királyi udvar volt köteles a templomok rendelkezésére bocsátani. Ennek a gondját bízta a király Gizellára.
A királynő városa Veszprém volt. Itt létesített hatalmas műhelyt, ahol varrtak és hímeztek udvarhölgyei meg a veszprémi zárda apácái. 40 éven át óriási munkát végzett a királynő munkatársaival együtt. Hagyománnyá vált, hogy a magyar királynéknak a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezni, bizonyítékul, hogy felelősek az egyházi ruhák előállításáért. Gizella példás feleség volt, kölcsönös nagyrabecsülés, gyengéd megértés és finom tapintat jellemezte a házastársak egymáshoz való viszonyát. Sokszor elkísérte férjét nehéz ellenőrző útjára is az országban. Fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában. Segítő kezet nyújtott minden szükséget szenvedőnek. A vallásgyakorlat terén is példaadó volt. Fiának halála után mindinkább visszavonult, és István halála után csak Istennek élt. Egyes krónikások vádja, miszerint részt vett fia halála után a trón körüli cselszövésben, félreértésen alapszik, mivel az udvarban tartózkodott a későbbi király, Péter anyja is, aki minden követ megmozgatott, hogy fia a trónra kerüljön. Őt is „királynőnek” hívták és Gizellának (Geyza-lánya), csak később kapta a keresztségben az Ilona nevet. így érthető a tévedés. Férje halála után sok méltánytalanságot viselt el, még fogságba is vetették, és jótékonykodása miatt gondnokság alá helyezték. 48 év múlva tért vissza hazájába, Bajorországba. Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába. Itt halt meg, és a niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra. Hamvai még ma is itt nyugszanak.

SZENT RITA
(1381-1447)

Szent Rita Cascia környékén, egy kis faluban nevelkedett. Már gyermekként is a szülei iránti teljes engedelmesség és istenfélelem jellemezte. Bár apáca szeretett volna lenni, szülei feleségül adták egy helybéli fiúhoz, akit vad és erőszakos embernek ismertek. Rita hősiesen, töretlen türelemmel és szeretettel viselte a köteléket, s az idő folyamán sikerült férje természetét megváltoztat nia, emberségében és hitében megújítania. Rita ez idő tájt vesztette el idős szüleit, majd nem sokkal később férjét is, akit régi haragosa ölt meg bosszúból. Egy év múltán a fiatal özvegynek meghalt a két kisfia is, akikért sokat aggódott: félt, hogy az apjuk halála miatti bosszúvágy beszennyezi a lelküket.
Miután sok fájdalom árán oldódtak a földi kötelékek, Rita kolostorba készült Özvegysége miatt azonban többször kapott elutasító választ, mígnem a helybéli Mária Magdolnáról elnevezett kolostorba Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Tolentinói Szent Miklós vitték be. A nővérek közül engedelmességével tűnt ki. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson annak szenvedésében. Az imáit követő eseményt így foglalja össze a szentek életét megörökítő írás: „Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle kiáradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak”.
Fájdalmai, böjtölései és a munka felemésztették erejét, s az utolsó éveit már ágyhoz kötve töltötte. Halálának napja: I447.május 22. Rita testét sosem temették el, mert az romlatlanul maradt meg, annak ellenére, hogy egy tűzvészben koporsója is elégett. Bár halála előtt is szentnek tartották, szentté avatása csak 1900-ban történt meg. Testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita-templomban őrzik.

Alsó-Schönborn

Alsó-Schönborn (Novoje Szelő) – Újfalu
Német falu, mely Munkácstól délre, 3-4 kilométerre fekszik. Hajdan, nevezetesen 1484-ben Kisfalunak hívták, majd 1496-tól Kisújfalunak nevezték. Az 1649-iki iratokban pedig Munkács-Újfaluként szerepel.
II. Rákóczi Ferenc ideje alatt, a XVIII. század elején a falu a Munkácsot Beregszásszal összekötő országút mentén terült el, de a harcok folyamán a lakosok az átvonuló csapatok miatt a régi települést elhagyták és beljebb, az erdőben felépítették házaikat, itt alakították ki az „Új falut”.
1728-ban a gróf Schönborn család kapta adományul Újfalut. Az elpusztult telkekre német családokat telepített. 1732-ben érkezett ide az első öt család. 1772-ben a falu lakosságának túlnyomó része német volt.
Az így újonnan benépesített település új tulajdonosáról az Alsó-Schönborn nevet kapta. A szorgalmas, vallásos, józan életű emberek földműveléssel foglalkoztak.
Eleinte egy kis fakápolnája volt a falunak. A mostani templom 1852-ben épült. Védőszentje Szent Mihály arkangyal. A mai egyházközség lelkipásztori szolgálatát Burkhard Nogga atya látja el.
Lehoczky Tivadar kutatta az itt lakó németek kultúráját.

fr. Imre