TUDJ ÖRÜLNI!

855

Minden ember boldog akar lenni. Az emberiség története a boldogság felé törekvő emberek hosszú és szenvedésekkel teli kalandja. De a boldogságot nem könnyű elérni. Amikor úgy gondoljuk: már látjuk korlátait, már meghal a kezünk között, és már más boldogságról álmodunk.
Az ember zsákutcába tévedt, vaktában keres ott, ahol soha nem találhat; vagy belenyugszik ebbe, és elhatározza, hogy a perc örömeinek él, vagy bátorságát vesztve azt hiszi, hogy a boldogság csak délibáb.
Pedig van igazi boldogság. Rátalálhatsz.
Küzdesz, kínlódsz, verekszel, hogy elérd a boldogságot; futóhoz hasonlítasz, aki meg akarja nyerni a versenyt, anélkül, hogy ismerné a célt. Állj meg előbb, keresd az utadat!
Egész lényed a boldogság felé tör. Isten oltotta minden ember szívébe ezt az éhséget, ezt a szomjúságot. Boldogságra vagy teremtve és a boldogságvágy benned Isten hívása, amely az örökkévalóságból érkezik hozzád. Ha akarod, boldog leszel, mert Isten nem vet, ha nem akar aratni. Hallgasd Őt, és mondj köszönetet!
Van gyönyör és van öröm. A gyönyör a test boldogsága, az öröm a léleké. Ne elégedj meg a gyönyörökkel, sohasem fognak kielégíteni.
Szomorú vagy, amikor kínoz a gyönyöréhség, és minél többet élvezel, annál éhesebb és annál szomorúbb vagy. Ha tehát kizárólag gyönyöröket hajszolsz, szomorúságra ítéled önmagadat.
A gyönyör egy pillanatig tart és vége; ezért, amikor vele táplálkozol, a halál íze marad benned.
Az öröm lelki, nem halhat meg. Fogadd be, és az örökkévalóság ízét őrzöd majd magadban.
Az élet nehézségeivel, megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel, a halállal szembekerülve jogod van sírni. De még könnyeid közepette sincs jogod arra, hogy megfoszd magad az örömtől. A gyönyör valóban nem létezhet ott, ahol szenvedés van, de az öröm a legnagyobb szenvedésekkel is párosulhat.
A gyönyör nem rossz, ha nem kergeted célként. Élvezheted a gyönyöröket, amelyekkel Isten megajándékoz, hogy kellemessé tegye utadat és előrevigyen, de ha megállsz, hogy magad keresd a gyönyört önmagadnak, akkor az öröm azonnal elenyészik.
Boldogságod útja nem személyekből, dolgokból indul ki, hogy hozzád vezessen. Belőled indul ki, hogy másokhoz vezessen.
Szomorú vagy. Miért? Senki sem vette észre munkádat, sikereidet, erőfeszítéseidet. Mondanivalód van, és nem hallgatnak meg, nem szeretnek. Kérj bocsánatot Istentől szomorúságodért, azután figyelj másokra! Kérdezd őket, hallgasd meg őket, érdeklődj munkájuk iránt, csodáld képességeiket, állapítsd meg érdemeiket…, és a többiek, tudtukon kívül, megszabadítanak majd kínjaidtól, és örömöt szereznek neked.
Miért nem vagy vidám ma? Nem tudod az okát. Ajánld fel az Úrnak áldozatul fáradságodat, csüggedtségedet, régi gondjaidat, ezeket az át nem vizsgált aktákat, amelyek a szíved mélyén porosodnak. És azután mosolyogj rá másokra…! Mosolyogj a feleségedre, testvéredre, szomszédodra, kartársadra. Mosolyogj a házfelügyelőre, a kereskedőre…, mosolyogj, mosolyogj… és mosolyod visszacsalogatja majd az eltávolodott örömöt.
Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, azért, hogy megkísérelj boldoggá tenni másokat.
Ha szomorú vagy, állj meg, és kutasd az okát, szíved mélyén mindig az önmagad keresésének nyomait fogod felfedezni. Ne nyugodj bele! Add Istennek, amit féltékenyen magadnak tartogattál, aztán feledkezz meg magadról, és gondolj a legközelebbi felebarátodra!
Az ember tragédiája az, hogy korlátozottak az eszközei, és korlátlanok a vágyai. Emberileg nem is lehetsz teljesen boldog. Csak Isten tud kielégíteni.
A nyugtalan ember szívében a boldogságszomj nem egyéb, mint az Isten szomjazása. Jaj az elégedetteknek, akik teletömték magukat gyönyörökkel, és elfojtották végtelen vágyaikat. Ezzel szemben boldogok, akik még éheznek.
Az öröm az ajándékozás gyümölcse, de az ajándékozás önmegtagadást, önfeláldozást jelent. így az öröm az újra megtalált élet, amelyről már lemondottunk.
Krisztusban és Krisztussal az ÖRÖM misztériuma a feltámadás misztériuma.
Hol tartasz Krisztus iránt való szeretetedben? Örömöd akkor lesz igazán életerős, ha szoros kapcsolatban maradsz Krisztussal.
Istenben csak Öröm van, mert csak adás van. Isten az ÖRÖM, és ha átadod magad Istennek, az örömnek adod át magad.

Csak egy igazi öröm van a Földön: másoknak élni!
Lev Tolsztoj

Előző cikkGörög Katolikus Ifjúsági Találkozó Tiszaújhelyen
Következő cikkMichelangelo: Piéta