Szentírás vasárnapjára

Az életünket alakító isteni szó

Szeptember utolsó vasárnapján a katolikus egyházban mindenütt a Szentírás vasárnapját ünnepeljük. Ezen a napon még inkább odafigyelünk a Bibliára, a Szentírásra, Isten sugalmazott és leírt szavára, hogy közelebb kerüljünk Isten megtestesült Igéjéhez, Jézus személyéhez.

A katolikus Egyház tanítása szerint „a Szentírás szerzője maga az Isten”. (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 105.) A szent könyvek elkészítéséhez Isten embereket választott, akik a Szentlélek sugalmazására írásba foglalták Isten igazságait. A Szentlélek a sugalmazás mellett ugyanakkor vigyázott arra is, hogy a leírtak biztosan és tévedések nélkül tartalmazzák mindazt, amit Isten a mi üdvösségünk érdekében közölni akart, az Egyház pedig, amely hűséges az élő és megtestesült Igéhez, mindenkor ügyel arra, hogy a szent könyveket helyesen értelmezzék és tanítsák.

Az isteni szerzőség és a sugalmazás ténye nem jelenti azt, hogy a Szentírás tankönyv vagy olvasókönyv volna, amely csak Istenről és az Ő tanításáról szól. A szent könyvekből megismerjük Istent, de emellett az emberi történelemnek azt a kb. 1000 esztendejét is, amely alatt a könyvek íródtak. Az első szövegeket, amelyek a Biblia legelején található 5 Mózesnek tulajdonított könyv (Teremtés könyve, Kivonulás könyve, Leviták könyve, Számok könyve és a Második Törvénykönyv) alapját képezték, a Krisztus előtti IX. században jegyezték le, utoljára pedig a János evangéliuma és a Jelenések könyve íródott a Krisztus utáni I. század vége felé. Amikor most azt állítjuk, hogy a Szentírás mintegy ennek az 1000 év emberi történelmének a lenyomata, akkor nem arról beszélünk, hogy csak emberi dolgokat tartalmaz a Bibliánk, hiszen ha elolvassuk ezeket a könyveket, akkor észrevesszük, hogy a bibliai ember számára a történelem soha nem Istentől független. A Szentírás történeti könyvei úgy mutatják be a történelmet, mint amelyet Isten irányít, s amelyet éppen ezért az emberiség üdvtörténetének is nevezünk. A Szentírásból megismerhetjük azokat a nagy cselekedeteket, amelyeket Isten a történelem folyamán véghezvitt: a világ és az ember teremtését, a választott néppel való szövetségkötést, a Messiás várását, Jézus eljövetelét az idők teljességében, az Ő megváltó halálát és feltámadását, valamint az Egyház életének első évtizedeit, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. Amikor olvassuk a Szentírást, akkor elsősorban ne az izgalmas csatákra vagy – a másik végletet mondva – a talán unalmas törvényleírásokra figyeljünk, hanem vegyük észre Istennek azokat a cselekedeteit, amelyeket a mi üdvösségünkért az évszázadok alatt tett, s akkor ezekből az írásokból azt is megtudjuk, hogy Isten mit vár személyesen mitőlünk üdvösségünk elnyerése érdekében.

A történelem mellett a Szentírás az ember, az emberi gondolkodás és a világnézet fejlődéséről is szól, amely szintén nem Istentől független. A Szentírás az Istenben hívő, a vallásos ember szemével mutatja be a világot. Megismerjük belőle az ember bűnbeesését, a sokszoros hűtlenséget, de felemelkedésünket is a megváltás által. A Szentírás megtanít bennünket az Istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra, életünk értelmére és hivatásunkra. A Bibliát hittel kell olvasni, értelmezni és elfogadni!

A Szentírás olvasásának jelentősége abban áll, hogy nem lehet hitetlenül olvasni. Ha valaki hitetlenül veszi is kezébe a Könyvek Könyvét, és hit nélkül kezdi el azt olvasni, az isteni igazság lassanként átalakítja gondolkodásmódját, felébreszti benne a hitet és az Isten iránti szeretetet, de az is előfordul, hogy ez a lelki megtérés, nem lassan, hanem egészen hirtelen történik, s egyetlen szentírási mondat alakítja át gyökeresen valakinek az életét. Az Egyház azért ajánlja a Szentírás mindennapi rendszeres olvasását, mert ez pozitív hatással van életünkre. Megismerjük ezáltal Isten akaratát, és bátorítást kapunk annak megvalósítására. Izajás próféta könyvében olvashatunk arról, hogy „amint az eső lehull a földre és nem tér oda vissza, hanem megöntözi, termékennyé és gyümölcsözővé teszi a földet, ugyanúgy Isten szava is nem tér vissza eredménytelenül”, hanem az emberi lelkekben véghezviszi, amiért Isten elküldte (vö.: Iz 55, 10-11).

A szentek sok-sok tanúságtételét sorolhatnánk fel, hogy mit jelentett számukra a Szentírás elmélyült tanulmányozása. Befejezésül most csak a Gyermek Jézusról nevezett (Kis) Szent Teréz egyik gondolatát idézem, akinek jövő vasárnap lesz az ünnepe: „Elsősorban az evangéliumból merítek imádságaimban. Benne meglelem mindazt, amire szegény lelkemnek szüksége van”. A Szentírás minket is mindig a jóra indít, és az üdvösség felé segít. Olvassuk lehetőleg mindennap, főleg az evangéliumokat, éljünk aszerint, amit olvasunk, és hirdessük a világban Isten szavát!

Horváth István Sándor atya
Megjelent az Evangéliumi kiadónál