A KATOLIKUS EGYHÁZ 1000 ÉVE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

220

A Velencéből hazánkba jött bencés szerzetes, Szent Gellért az Egyházat Krisztus boldog közösségének nevezte.
A keresztény történelem elsősorban az Egyházában továbbélő Krisztus története. Krisztus története – más szóval – a megtestesült isteni Szeretet története a világban. Ennek pedig csak egy szelete az, amiről most szólunk, ami nyomon követhető a Katolikusok a Kárpát-medencében és az európai kultúrában c. munkában.
Ez a kis sorozat, amelyet kezében tart a kedves olvasó, megpróbál segíteni abban, hogy közösen felismerjük a jézusi vonásokat (történelmünk nagyjaiban, eseményeiben) minden emberben. Szeretnénk bemutatni, hogy őseink mennyire tudták megközelíteni, hogyan valósították meg Krisztusról formáit eszményüket.

1. Kereszténység a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt

Pannóniában (Nyugat-Magyarország latin neve) talán már az I. század végén megindult a keresztények térítő tevékenysége.
Pécsen, Szombathelyen (Szent Márton feltételezett szülőhelyén), Székesfehérváron és környékén is vannak római korból származó ókeresztény emlékek. A IV. században épült a fenékpusztai bazilika. A rómaiak bukása után a Kárpát-medencében a latin és a bizánci egyház papjai egyaránt hirdették az evangéliumot.
A hunok (a hódító Attila népe) közül a vezetők egy része a bizánci rítusú keresztények követője lett. A kerubok fejedelme is Bizáncban keresztelkedett meg. Az avarok között is voltak bizánci szertartású keresztények. A bajor hittérítők azután jöttek, miután Nagy Károly (német-római császár) leigázta az avarokat. Hatásukra az avarok egy része a latin szertartás szerint keresztelkedett meg.

Őseink Pannóniában

A Kárpát-medencében letelepült magyar törzsek továbbra is azt az életmódot folytatták, amelyhez a korábbi vándorlások során hozzászoktak. A kalandozások azonban hamarosan sorozatos kudarccal végződtek, mert az idők során a nyugati népek kiismerték a magyarok harcmodorát, és felkészülten várták a támadást.
Ottó király Augsburgnál, a Lech folyó mellett aratott győzelemével (955) egyszer s mindenkorra véget vetett a magyarok nyugati kalandozásainak. A törzsek helyzete a Bizánccal megromlott kapcsolat végett (Botond vezér) bizonytalanná vált. Annak érdekében, hogy az elfoglalt területeket megőrizhessék, csatlakozniuk kellett a már hagyományokkal rendelkező európai kultúrához. Árpád vezér unokájának, Taksonynak a fejedelemsége alatt kezdődött meg a magyarok térítése. Bizáncból is érkeztek térítő püspökök az ország délkeleti vidékére (953), de rövid munkásságuk folytatás nélkül maradt.
A Keleti és Nyugati birodalom 971-72-ben szövetségre lépett, és Géza (972-997) nagyfejedelemnek döntenie kellett, melyik nagyhatalom felé húz. Bizánc terjeszkedő politikája a nyugati hatalmak erőfölénye miatt kockázatosnak bizonyult. Ez indokolta, hogy Géza a kereszténység latin (nyugati) formáját választotta (László Gyula). Döntését az sem befolyásolta, hogy felesége, Sarolta görög szertartású keresztény volt.
Taksony kezdeményezését követve Géza követséget küldött Ottó császárhoz, és hittérítőt kért. A császár Brúnó bencés szerzetest püspökké szenteltette, és jó néhány szerzetespap kíséretében Magyarországra küldte. Brúnó megkeresztelte Gézát és több, mint 5 ezer előkelő magyart szolganépével együtt. A hittérítői munkába más nemzetek is belekapcsolódtak, például Pilgrim passaui püspök és Szent Adalbert prágai püspök is, aki 995-ben érkezett erre a vidékre.

2. A keresztény hit elterjedése

Géza fejedelem feleségül vette az erdélyi Gyula keresztény lányát, Saroltát. Gyermekük, Vajk (a keresztségben István) az első térítési hullám idején született, a 970-es években. A fejedelmi udvarhoz tartozó embereket Pilgrim püspök keresztelte meg.
Szent Adalbert, Prága püspöke többször megfordult Géza udvarában, és nagyon valószínű, hogy ő részesítette az ifjú Istvánt a bérmálás szentségében.
Adalbert, Asztrik, Anasztáz, Radla lelkiatyák nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a misszióhoz. Jelentős sikereket értek el, mégis egyértelmű volt számukra, hogy csak az a nemzedék lesz igazán keresztény, melynek már nincsenek élő kapcsolatai a pogánysággal.
A hit terjesztése tehát nem volt egyszerű a szabados élethez szokott magyar törzsek körében. Maga a fejedelem sem vált meggyőződéses hívő kereszténnyé.
Szent Adalbert nagyon jó kapcsolatot épített ki Istvánnal. Az ifjú herceg ugyanis felismerte, hogy a hit-térítésnek a hátterében nincsen politikai szándék, csak a kereszténység terjesztésének tiszta vágya. Hatása mélyen megmaradt lelkében.

3. A Királyság megalapítása

Géza fejedelem 997-ben bekövetkezett halála alkalmas pillanatnak mutatkozott azok számára, akik a jelentős átalakulás szükségességét nem látták be, a kereszténységet pedig nem vagy csak látszatra fogadták el, és a hatalmat igyekeztek magukhoz ragadni. István Nyitrából Esztergomba sietett, hogy hívei élére álljon. Ekkor lett hivatalosan nagyfejedelem, s így indult hadba a trónutódlásból kirekesztett Koppány és a pogányságot visszakívánó támogatói ellen (Erről a korról szól Szörényi-Bródy rockoperája, az István, a király).
Hadi vállalkozásának sikerében Szent Márton segítségét kérte.

A Szent Korona

(Szent) István a pogányság megfékezésével érdemesítette magát a királyi koronára. Koppány legyőzése után az 1000. év őszén elküldte követét, Asztrik pécs-váradi apátot Rómába, hogy II. Szilveszter pápától koronát kérjen.
A királyi korona, melyet a pápa küldött, nem puszta ékszer, hanem a királyi méltóságnak, jognak és hatalomnak, valamint magának az önálló államnak a jelképe.
Szilveszter pápa koronájával István fejedelmet a papság és a nép örömujjongása közepette 1000 karácsonyán (más források szerint 1001. január l-jén) Sebestyén esztergomi érsek ünnepélyesen megkoronázta.

4. (Szent) István egyházszervezői tevékenysége

Kb. három évtizedet vett igénybe a keresztény királyság alapjainak megteremtése, valamint az egyházi szervezet kiépítése. Ebben a munkában Asztrik bencés szerzetes az uralkodó oldalán oroszlánrészt vállalt. A pápa „apostoli hatalommal” ruházta fel, és ez az elismerés buzgó tevékenységre ösztönözte a királyt.
1001-től 1009-ig egymás után jöttek létre a püspökségek Esztergom, Veszprém, Győr, Pécs, Eger és Vác központtal. 12 püspökség felállítását tervezte, de csak 10-et sikerült uralkodása alatt alapítania, ám ezek teljesen átfogták a Kárpát-medence területét.
Az Esztergomi Érsekség felállításával egy időben adta ki első törvénykönyvét, melyből többek között arra lehet következtetni, hogy sokat törődött az újonnan megtértek hitbéli gyarapodásával is.

fr. Imre