A mennyország megtapasztalása

A mennyországra többnyire elég keveset gondolunk földi életünk során, pedig ez nagyon fontos kérdés. Egész kereszténységünk erre megy ki, a mi papi, szerzetesi hivatásunk különösen: minek adtuk volna oda különben a világban élvezhető összes örömöt az Úr Jézus kezébe? Persze lehet, hogy volt bennünk egy titkos vágy is, hogy megkapjuk azt a százszorosat, amit az Úr Jézus ígért azoknak, akik mindent elhagynak őérte, még itt a földön. Mindig megnyugtatólag hatott rám ez az ígéret, amikor le kellett valamiről mondanom, és nem is csalódtam ebben.

Azt hiszem, a mennyek országa az, amit már meg is kaptunk a szívünkbe akkor, amikor elkezdtünk hinni benne, elkezdtünk hinni Neki. Hit nélkül nézve ez értelmetlenség és őrültség, ezért nem is lehet csodálkozni a nem-hívőnek a bosszúságán, haragján, esetleg gyűlölködésén, amikor ránk néz. Úgy látja, mi egy furcsa ideált kergetünk, ami szerinte nem létezik, hiszen csak ez a világ van, amit látunk.

Mi viszont, ha merünk hinni abban a láthatatlan világban és annak Urában, Istenében, akkor ez már azt jelenti, hogy értelmünkben is, a szívünkben is, a vágyaink közepén ott van az Isten országa, ott van egészen belül. És ha ezt már két embernek sikerül elkezdenie élni és gyakorolni – nem csak megbeszélni, hanem élni! -, akkor kezd lassacskán meggyőződéssé válni. Az, amiben reméltünk, kezd megvalósulni: látjuk a történelemben, az első szentegyház életében, különböző szerzetesközösségek életében, s gyakran a jó családokban, házasságokban is.

A kezdetek óta hányan meggyőződtek arról, hogy valóban működik az evangélium törvénye! A saját életünkben is megtapasztalhatjuk, hogy ma is működik, és valóban meghozza a várva várt örömöt és békét. Az a csodálatos benne, hogy ha meg tudjuk élni az evangéliumot a keresztúton is, szenvedések közepette is, akkor ez a remény már több, mint remény, hiszen megvalósulva látjuk, és a hit is több, mint hit, hiszen már meggyőződéssé válik.

 Hiszem, hogy érdemes Jézusért és az Ő országának építéséért mindent vállalni, hiszen minden más elmúlik, de ez nem! Minden összedől, meghal, porrá lesz, akár emberre gondolok, akár az ember minden művére, de a Szeretet Műve nem szűnik meg soha! Nagyon sok prófétának és különösen az apostoloknak víziója az, hogy a szeretet mennybe jut, a halál nem tudja megsemmisíteni. Mindaz, amiben szeretet van, átalakulva tovább él abban a másik világban, országban, ahová mindannyian törekszünk.

Majnek Antal