Advent, a várakozás ideje

Most advent van, a várakozás ideje. Mindenki várja a „szentséges éj”-t, a Gyermek, a Megváltó születését.
Most mindenki buzgón készül a Szeretet ünnepére. Minden este, amikor nálam vannak az unokák, karácsonyi énekeket énekelünk. Majd én ruszinul is eléneklek nekik néhány éneket, és ilyenkor eszembe jut az én gyermekkori, karácsony előtti időszakom.
Emlékszem, milyen nagy szeretettel meséltek nekünk szüleink a szent éjszakáról, a Gyermekről. Leültünk szüleinkkel együtt, a kályhában pattogott a tűz, s mi magyarul is, ruszinul is kántáltunk, mert édesapám ruszin anyanyelvű volt. Amikor elérkezett a szenteste délutánja, édesapámmal elmentünk sétálni. Mire hazaértünk, az asztalon illatozott a több fogásból álló vacsora. Körülálltuk az asztalt,” imádkoztunk és leültünk vacsorázni. A vacsora végeztével megszólalt a csengő. Mindnyájan szaladtunk a szobába, ahol gyertyafényben pompázott az óriási karácsonyfa. Nagy öröm volt ez. Majd körülálltuk a fát, kántáltunk magyarul, ruszinul. Ettől nagyobb boldogság nem is volt számomra.
Sajnos, ez csak 1942-ben és 1943-ban volt így, amikor én 5 – 6 éves voltam. Ezután édesapám bevonult, és a frontról nem tért vissza.
Én még most is érzem a finom ananász és a pörkölt mogyoró illatát, ami szállt, amikor édesanya a szaloncukrot főzte. Emlékszem a zárdában rendezett Mikulásnapi ünnepségekre, a nagy gipsz Mikulásra, a fügefüzérekre.
De, sajnos, jött a hosszú-hosszú időszak, amikor nem volt szabad hangosan kiejteni az advent, Jézuska, karácsony szavakat. De azért ebben az időszakban is megtartottuk titokban mindazt, amit békés időben ünnepeltünk szüleinkkel. Én igyekeztem átadni gyermekeimnek és most unokáimnak mindazt, amit az alatt a rövid idő alatt szüleimtől láttam és hallottam – a családi összetartást, szeretetet.
Kérem a Jó Istent, hogy legyen boldog és békés a szeretet ünnepe minden ember számára, és hogy békesség és szeretet legyen szerte a világon.

Váradi Miklósné Lengyel Natália, Mezőkaszony