2005. november 11-én 9-30-kor került sor Munkácson a székesegyház búcsújára. Az ünnepi szentmise meghívott szónoka Molnár Ottó párizsi magyar lelkész volt, aki Szent Márton életét, a történelem során Franciaországra gyakorolt hatását és magyar vonatkozásait emelte ki beszédében. Többek között elmondta, hogy 1918-ban Szent Márton ünnepén, november 11-én kötött fegyverszünetet Franciaország és Németország; ez a nap azóta is piros betűs ünnep Francia-országban. A franciák tudatában Szent Márton a mai napig úgy él, mint katona. A francia nyelvű zsolozsmában is így szerepel: egy megtért magyar katona. Ennek nyomát látjuk a Tours-i kriptában is, ahol az altemplom tele van hálatáblákkal, melyeket közkatonák és magas rangú tisztek helyeztek el ott, köszönetét mondva Szent Mártonnak, hogy túlélték az I. világháborút. Közülük talán a legszebb így hangzik: „A hálás Franciaország Szent Mártonnak.”
Majd Szent Márton életpéldáját felelevenítve Molnár Ottó atya az irgalmasság gyakorlásáról beszélt a jelenlévőknek. Keresztény szavahihetőségünk azon múlik, hogy mennyire vesszük észre a körülöttünk szükséget szenvedőket. Az Eucharisztiában fel tudjuk ismerni Istent: mennyivel nehezebb ugyanúgy felismerni őt a szegényekben.
A szentmise főcelebránsa Majnek Antal püspök volt, aki a vendég atyával és az egyházmegye papjaival mutatta be a szentmisét. Az ünnepségre a Munkácsi Egyházmegye több helységéből érkeztek zarándokok, akiket a szentmise után a plébánián agapén vendégelt meg a munkácsi egyházközség.
Pápai Zsuzsanna