HungaRió!

Kárpátaljáról 28-an vettünk részt július 23-29. között a HungaRión, azon az ifjúsági találkozón, melyet a Rio de Janeiro- i Ifjúsági Világtalálkozóval párhuzamosan rendeztek Pécsett magyar fiataloknak. A találkozó fantasztikus volt, a katekézisek, a programok, a dicsőítések, a szentmisék mindannyiunkat feltöltöttek, Istennel való kapcsolatunknak új lendületet és alapokat adtak! Nagy kivetítők segítségével bekapcsolódhattunk a riói eseményekbe is, hallhattuk Ferenc pápa tanítását, az ott lévő magyar fiatalok élményeit. Kis kárpátaljai csoportunk egészen összekovácsolódott, hazafelé a buszon gitárszóval, énekkel dicsőítettük az Istent. Lélekben pedig készülünk a krakkói Ifjúsági Világtalálkozóra, amely 2016-ban lesz, s készültünk a HungaRió itthoni folytatására, hitünk teljesebb megélésére és az Örömhír továbbadására!

Következzen néhány rövid élménybeszámoló:

„Nagyon szerettem volna eljutni Brazíliába, de szüleim nem egyeztek bele a hosszú utazásba. Ezt már ma nem is bánom. Fantasztikusan telt el ez a négy pécsi nap. Le a kalappal a szervezők előtt, hiszen reggeltől estig jobbnál jobb programokban válogathattunk. Sok-sok barátra tettem szert, akiknek ugyanolyanok a jellemvonásaik, mint az enyéim, és akikkel remélem, ezután is tartani fogjuk a kapcsolatot. Még egyszer köszönöm a szervezőknek ezt az élményt, amely remélem, kitartást ad a mindennapokhoz, míg újra össze nem gyűlünk Krakkóban!!!”

Artúr

„A HungaRió olyan élményt adott nekem, amit eddig még nem kaptam soha. Az kelti fel az emberben az örömet, ha látja másnak az arcán a mosolyt – ez tényleg így van, hiszen mindenki, akár csak egy pillanatra is, de mosollyal tekintett a másikra. Együtt örültünk, nevettünk, sírtunk, imádkoztunk, dicsőítettünk és hittünk. Mindezért köszönet az egész csapatnak! Bízom benned… Rió, Rió, HungaRió!!!”

„Köszönet és hála van bennem a HungaRióról való hazatérés után! Mindaz, amit ott kaptam és megéltem, felejthetetlen lesz számomra! Az a sok fiatal, akikkel mind egy cél érdekében voltunk ott, a mosolyunk, örömünk, odaadásunk, szeretetünk, mindenből Isten köszön vissza. Kis csapatunkkal pedig egymás felé is tanúságot tettünk és teszünk.”

„Én azért adok hálát, hogy ilyen fantasztikusan lelkes, éneklős, vidám, nagyon szuper csapat kovácsolódott belőlünk. Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek, ennek a hatalmas szeretetnek, amit kaptam! ’Ne búsképű lovagok, hanem mosolygós reklámarcai legyünk cégünknek!’ (Márfi Gyula érsek atya szavai)”

„Ami nekem nagyon tetszett, a kiscsoportos beszélgetések a katekézisek után. Mindenki mondott valami olyat, ami nekem nem jutott volna eszembe. Saját életükről meséltek a fiatalok. Ami az egyik katekézisből legjobban bennem maradt, az, hogy ha nem vagyunk boldogok, akkor nem tudjuk Krisztust adni az embereknek. Persze ez nem azt jelenti, hogy addig várjunk, amíg 100%-osan boldogok leszünk és csak aztán beszéljünk a hitünkről. Lehetünk mindennap boldogok, már csak attól a gondolattól is, hogy létezünk.

Örülök, hogy élőben nézhettük a nyitó és záró szentmisét Rióból. Olyan volt, mintha mi is ott lettünk volna. Elérzékenyültem, amikor a fiatalok az öt kontinensről a pápát köszöntötték, ő pedig egyenként megölelte őket. Szinte átéreztem, mennyire boldogok lehetnek, hogy találkoztak a Szentatyával. Nagyon tetszettek a dicsőítő énekek a Rio Band, Csiszér László, az Eucharist és a Bolyki Brothers előadásában. Amikor a felvonulás volt avval a sok zászlóval, úgy éreztem magam, mint amikor Kölnben voltam az IVT-n: azt fejeztük ki ezzel, hogy egyek vagyunk az Úrban minden földrészen. Már alig várom a krakkói találkozót! Remélem, ott is találkozom majd mindannyiotokkal, és mindenki hozzon magával még egy embert!”