Kárpátaljai élelmiszersegély Afrikába

Nagyböjti lemondásainkból húsvétra nagyon szép összeg gyűlt össze egyházmegyénkben, mely azóta eljutott azokhoz, akiknek szántuk, ígéretünkhöz híven beszámolunk az adományok sorsáról, az ígért beszámolók, fényképek azonban csak most érkeznek hozzánk.

A gyűjtés eredményéből a világ több pontján is kaptak segélyt az éhezők. Amint egy-egy helyről beszámoló érkezik, azonnal közöljük.

Elsőként álljon itt Gambia magyar nagykövete, dr. Suha György részletes beszámolója arról, hogyan juttattak el egyévi élelmiszeradagot egy Csádban élő éhező közösségnek. Mindenekelőtt engedtessék meg nekem néhány személyes vonatkozású gondolat. Több mint egy évtizede foglalkozom Fekete-Afrikával, azon belül is elsősorban a kontinens nyugati államainak politikai, gazdasági ügyeivel. Tiszteletbeli konzulként, főkonzulként majd bécsi nagykövetként azon kevesek közé tartozom, akiknek valódi rálátásuk lehet az elfelejtett világrészre.

Egy diplomata, Afrika-kutató életében kevés a kiszámíthatatlanság, az előre nem tervezhető momentum. Talán éppen ezért tartottam valami különös ajándéknak azt, hogy a Budapesten dolgozó M. Fidelis nővér – aki egy évet töltött Gambiában missziós szolgálaton – felhívott és arra kért, hogy találkozzak Majnek Antal püspök atyával. A személyes megbeszélés során világossá vált, hogy a kárpátaljai katolikus hívek odaadó figyelmet fordítanak a szubszaharai régióra, különösen az ottani éhezőkre. Fidelis nővérrel egyetértettünk abban, hogy valódi, drámai éhezésről Gambiában és a környező országokban nem beszélhetünk, így a segítséget oda kell irányítani, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Nincsenek véletlenek. A megbeszélést újabb technikai egyeztetések követték, majd közvetlen munkatársaimmal együtt úgy döntöttünk, személyesen veszünk részt a segélyezés megszervezésében.

A diplomáciai munka viszonylag sok utazással jár, így püspök atyának felajánlottam, hogy legközelebbi afrikai utam során felkutatom a hatékony támogatási lehetőségeket. A nemzetközi szervezetek adatai alapján Afrika szörnyű helyzetben van: minden ötödik másodpercben éhség és alultápláltság miatt meghal egy gyermek a kontinensen ! Szörnyű, józan ésszel szinte fel sem fogható tragédia. Kevéssé ismert tény, de az éhség következtében többen halnak meg a világon, mint az AIDS, a malária és a TBC miatt összesen!

Vannak országok és térségek, ahol ezek a számok még tragikusabbak. A közép-nyugat afrikai Csádban a lakosság 34 %-a számára nem jut elegendő ennivaló. A statisztika persze mindig torzít, az országos átlag nem számol a gazdagok és szegények, a fővárosi lét és a vidéki élet különbözőségével. Éppen ezért választottuk a kárpátaljai hívek adakozásának egyik célországaként ezt az elfelejtett sivatagi országot.

Jöjjenek a száraz tények:

Kollégáimmal augusztus folyamán Párizsból a csádi fővárosba, N’djamenába repültünk, ahol kétnapos előkészítés után élelmiszereket vásároltunk és előkészítettük a csomagok eljuttatását az északnyugati régióba, Zouar település térségébe.

A segélyprogramokat leggyakrabban az a vád éri, hogy magasak a technikai költségek. Örömmel jelenthetem, hogy a munkácsi római katolikus egyházmegye által szervezett gyűjtés ránk eső részéből az utolsó fillérig élelmiszereket vásároltunk, közel hétszáz kilogramm rizst, kétszáz kilogramm kölest, majdnem ezer liter főzőolajt. A szállítmány tartalmazott még száznegyven csomag francia gyártmányú kekszet és vitamintablettákat is. A közlekedési költségeket, a helyi sofőrök bérét, valamint az üzemanyagot saját költségvetésünkből fedeztük!

A Gambiai Köztársaság honlapjáról:

A kárpátaljai római katolikus egyház hívei gyűjtést rendeztek az afrikai éhezőknek. Majnek Antal OFM, a munkácsi egyházmegye püspöke és Dr. Suha György főkonzul személyes találkozóját követően a gambiai képviselet vállalta, hogy a hívek adományát saját, ellenörzött csatornáin keresztül az igazán rászorulók részére juttatja el. Augusztus folyamán a kárpátaljai hívek a Csád északnyugati részén fekvő Zouar térségében élőkön segítettek elsősorban rizs-, köles- és főzőolajszállítmánnyal. A gambiai misszió a támogatás fennmaradó részét a budapesti eritreai konzul közreműködésével az ősz folyamán juttatja el a kelet-afrikai országba. A még összeállítás alatt lévő szállítmány sorsát a képviselet munkatársai személyesen követik nyomon. Az együtműködést az egyéves gambiai szolgálat során hazatért Fidelis nővér, a budapesti Patróna Hungariae Általános Iskola tanítója kezdeményezte. Köszönet érte.

Az alapos bepakolást követően szinte eseménytelenül, katonai ellenőrzőpontok érintésével jutottunk el a „világ végére”, ahol már csak a műholdas telefon jelentette az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.

Zouar, a térség központja sivatagi település, néhány bádoggal megtámasztott viskó, kevés kőépülettel. A Tibestinek nevezett sivatagi rész talán a világ legmostohább időjárásával rendelkezik, nyáron a hőmérséklet árnyékban könnyen eléri a 45-48 fokot, éjjel pedig borzongatóan hidegnek érezzük a 20 fokot is. A klíma, a végtelen szegénység, az állandó fegyveres konfliktusok már-már reményvesztetté tették az itt élőket. Keserű tapasztalataik alapján nem számítottak sok jóra a távoli fővárosból érkező európaiak láttán.

A helyi elöljáróval történő személyes megbeszélést követően – arab és francia keveréknyelven, rengeteg gesztussal – este megkezdtük a csomagok, olajoskannák kiosztását. A kígyózó sorokban arcukat befedett asszonyok, gyerekek álltak fegyelmezetten, szinte meghatóan csendben. Fényképezni nem engedték magukat. A szállítmány hamar kiosztásra került, a hála és az öröm jeleit elsősorban a kekszet életükben először majszoló gyerekek arcán láthattuk igazán. Jean-Pierre, aki tolmács-sofőrből hamar barátunkká vált, értésünkre adta: ezzel a szállítmánnyal a térség közel félszáz családja újabb egy esztendőre megmenekült az éhhalál rémétől.

Köszönjük az adományokat, a lehetőséget, segíteni valódi kiváltság volt !

Dr. Suha György nagykövet, főkonzul

Utóirat: Püspök atya kérésének megfelelőn más országokban is kerestük a lehetőségét az adományok elosztásának. Eritreai kollégám, Haile Tesfaye úr – aki mérnökként végzett a budapesti Műegyetemen – ígéretet tett arra, hogy Kelet-Afrikának az éhségtől évtizedek óta szenvedő kis országába, Eritreába (Etiópiától 1993-ban függetlenné vált terület) is juttat az adományokból. Lapzártakor még csak köszönő telefaxát küldhetem az olvasóknak, remélve, hogy hazatérése után az ő beszámolóját is olvashatják.

Íme a fax szövege:

„Mélyen tisztelt Püspök Úr!

Engedje meg, hogy írásban is köszönetet mondjak azért a nagylelkű adományért, amelyből Eritrea állam Gash-Barka tartományában élelmiszersegély került kiosztásra. A hívek által összegyűjtött pénzből hét község számára tudtunk biztosítani főzőolajt és más alapvető élelmiszereket.

Külön hálásak vagyunk azért, hogy a pénzadományból 7000 nakfa értékben a helyi termelőktől megvásárolt kukoricát adhattuk át az igazán rászorulóknak. Segítségük időben érkezett, kérem, tolmácsolja a híveknek őszinte nagyrabecsülésem kifejezését.

Köszönettel;
Haile Tesfaye
Eritrea főkonzulja”

(A konzul részletes beszámolóját reményeink szerint a következő számunkban közöljük.)