Lelkiségek, mozgalmak A taizéi közösség

858

A közösség példázata

1940 augusztusában Európában tombol a II. világháború. Az akkor 25 éves Roger testvér egyelőre egyedül telepszik le Taizé (Burgundia, Franciaország) csaknem elnéptelenedett falujában. Egy férfiakból álló közösség létrehozásának gondolata foglalkoztatja. A közösség egyszerű példázatát szeretné megvalósítani. Ennek a jelnek az akkori idők nehéz körülményei között kell testet öltenie: imádságban gyökerező élettel Roger testvér háborús menekülteket, főként nácik elől bujkáló zsidókat rejteget házában.

Nemzetközi és ökumenikus közösség

Két esztendőt tölt el Roger testvér a taizéi magányban, majd csatlakoznak hozzá első társai. 1949 húsvétján végérvényesen elkötelezik magukat a szerzetesi életre. Évről évre újabbak csatlakoznak a közösséghez, ma több, mint húsz országból származó 90 testvér, katolikus és különböző protestáns egyházakból való, él itt együtt. Egy részük a harmadik világ szegényei között él Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, ahol kis, testvéri közösségeket, „fraternitásokat” alkotnak. A közösség nem fogad el semmiféle adományt, még a testvérek örökségét sem, tőkét nem halmoz föl. Saját munkájukból tartják fönn magukat, ebből támogatnak másokat is.
1966 óta a szomszédos faluban élnek a Szent András-rendi nővérek, egy 750 éve alapított nemzetközi közösség tagjai, hogy segítsenek a Taizébe érkezők vendégfogadásában.

Taizé és a fiatalok

Az ötvenes évek végétől kezdve egyre több fiatal és kevésbé fiatal látogat Taizébe. Több százezer európai és más földrészekről érkezett zarándok találkozott így. Egész évben folynak az interkontinentális találkozók vasárnaptól vasárnapig, 35-60 nemzet fiataljainak részvételével. A találkozók mindenki számára lehetőséget kínálnak a hit forrásainak fölfedezéséhez, hogy keressék a belső élet és az emberi szolidaritás egységét. A nyári találkozókon hetente sokszor 6000 résztvevő is van, míg tavasszal és-ősszel számuk 500 és 1000 között mozog. Legtöbben húsvét, pünkösd és mindenszentek ünnepén vannak.
A testvérek és a taizéi dombon tartózkodók mindennap háromszor gyűlnek össze közös imádságra a Kiengesztelődés Templomában, amely 1962-ben épült, amikorra már a falu temploma kicsinek bizonyult.

„A Bizalom Zarándokútja”

A közösség soha nem akart mozgalmat indítani, hanem arra ösztönzi a fiatalokat, hogy odahaza saját egyházközségükben, környezetükben éljenek elkötelezett életet. Ezt Taizé „a bizalom világméretű zarándokútja” révén támogatja. Minden év végén egy-egy Európai Találkozó jelzi ennek a zarándokúinak különböző állomásait, amely több tízezer fiatal európait gyűjt össze néhány napra mindig más és más nagyvárosban. Vannak Ázsiai Találkozók (India, Fülöp-szigetek) is. Roger testvér minden évben nyílt levelet ír a fiataloknak, amit rendszerint a föld valamelyik szegény vidékén eltöltött időszak alatt fejez be. Ezt a levelet harminc nyelvre fordítják le, hogy a következő év találkozóinak elmélkedési alapjául szolgálhasson.

Bekecs József

Előző cikkT. Ivancic: Kövess engem!
Következő cikkÉlő Ige az élő nyelvben