Merjünk „igen”-t mondani

Az Új Hajtás legutóbbi számában beszámoltunk a világi domonkosok beöltözéséről. Ebben az írásában egyikük arra emlékezik vissza, hogyan kezdődött mindez, milyen gondolatok, érzések kísérték őket, amíg eljutottak az október 4-ei szép ünnephez.

Egy hónappal beöltözésünk után visszagondoltam az elindulásra. Ezt szeretném megosztani másokkal. Hálát adok Istennek a kegyelemért, ami által felismertem és elfogadtam hívását.

Három évvel ezelőtt hallottam először bővebben Szent Domonkos életéről, lelkiségéről. Egy katekézis alkalmával beszélt róla Mészáros Domonkos atya. Bennem már akkor megindult valami. Egyre többet kezdtem érdeklődni a „domonkosság” felől. Utólag kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Fél év elteltével mertem szólni, hogy igenis szeretnék a harmadrenddel megismerkedni, többet tudni felőle. Domonkos atyát visszahelyezték Magyarországra, de az isteni Gondviselés mégis összehozott egy találkozót. Az atyát, egy anyaországi és két munkácsi örökfogadalmas harmadrendit, három palágykomoróci, egy ungvári és két szürtei (a férjem és én) érdeklődőt egy telefonhívással, egy napnak egy órájára csak a Szentlélek tud összehozni. „Véletlenül” első szóra mindenkinek volt ideje. Erre azon a lelkigyakorlaton jöttünk rá, amit Svorad atya, Dóra nővér és Tabita nővér tartott Szinyákon a beöltözésünk előtt. Pontosan aznap volt két éve, hogy elkezdtünk havonként összejönni Ungváron a Szent Gellért Kollégiumban.

Egyházmegyénkben, Munkácson már 10 éve működik ukrán nyelvű domonkos harmadrendi közösség. Ungváron most már mi vagyunk a magyar nyelvű közösség Zsá-bej Edit, Szvirida Jolán és Bánki Tabita nővér vezetésével. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindannyiunk nevében Istennek értük. Idejüket ránk áldozták, tanítottak minket úgy, hogy észre sem vettük, hogy tanulunk.

Elsajátítottuk a zsolozsma imádkozását, megismerkedtünk a rend szabályzatával, sok szent életét részletesen megismertük. Részt vettünk az ukrajnai és a magyarországi harmadrendiek országos éves lelkigyakorlatán. Sokat tanultunk egymástól, és az előadásokat tartó atyáktól, nővérektől. A mai szekularizált világban szükség van tudatos apostolkodásra, ott, ahol épp vagyunk, és akkor, amikor alkalom adódik. Szent Domonkos is „Istenről, vagy Istennek beszélt!” (Boldog Jordán OP).

Püspök atya áldását adta ránk. A meghatottság örömkönnyei között kérjük továbbra is Isten segítségét, hogy jézusi alázattal tudjuk szolgálni őt és embertársainkat.

Palkó Éva,
Szürte