Nem csak Isten, hanem én is megbocsátottam magamnak

„Azt hittem, a lelkigyakorlat után sikerül majd elfelejtenem meg nem született gyermekemet, de az eszembe sem jutott, hogy nyugodtan gondolhatok rá, sőt, beszélgethetek is vele…”

Egy őszi hétvégén Szinyákon lelkigyakorlatot szerveztek olyan nők számára, akik abortuszon estek át. Közismert, hogy ezeknek a nőknek a többsége szenved az abortusz testi-lelki következményeitől, függetlenül attól, hogy tudatosan és önként, vagy más emberek nyomására, esetleg egy bonyolult helyzet következtében szánták rá magukat. Van, hogy ezek a nők évekig szenvednek, félnek a történtekről beszélni.

A lelkigyakorlatot Kovács-Treer Mária és Kovács Ferenc szakemberek vezették, akik Magyarországról érkeztek. Tíz különböző korú, bátor asszony gyűlt össze megyénkből, akik részt kívántak venni a lelkigyakorlaton.

Valahogy rögtön, az első találkozástól kezdve mindenki rokonszenvet érzett a másik iránt. A légkör olyan volt, hogy könnyű volt megnyílni és kiönteni a szívüket. Egyik a másik után úgy érezte, meg akarja osztani a többiekkel fájdalmas tapasztalatait, bár természetesen ezt senki nem követelte. De mindenki megérezte: itt nem ítélkeznek, itt szeretnek.

A Szentírást idézve sok szó esett Isten szeretetéről. Lehetőség volt naponta részt venni a szentmisén, szentségimádáson, lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére.

Természetesen ennek a lelkigyakorlatnak megvolt a nagyon sajátságos, intim jellege, ezért nincs lehetőségünk teljességében elbeszélni, mi is történt ott. Viszont az eredményét el kell mondanom, hiszen szemmel látható volt. De erről jobb, ha a résztvevők beszélnek: „Csak most éreztem meg, hogy Isten megbocsátott, hogy szeret. Legördült a szívemről ez a súlyos teher.”

„Tudtam, hogy Isten megbocsátott, mert ő irgalmas, és meghalt a bűneinkért. De én magam nem tudtam megbocsátani magamnak ezt a bűnt sok éven keresztül. A bűntudat nem hagyott nyugodni. Most újra boldog vagyok.”

„Úgy érzem magam, mintha lemostak volna vízzel, mint ezeket a virágokat (a beszélő az ablakpárkányon álló, szép, fényes levelű növényekre mutat). Nagy nyugalom van a szívemben.”

„Azt hittem, a lelkigyakorlat után sikerül majd elfelejtenem meg nem született gyermekemet, de az eszembe sem jutott, hogy nyugodtan gondolhatok rá, sőt, beszélgethetek is vele. Érzem, hogy ő is megbocsátott nekem, és nem ítél el.”

„Nekünk itt olyan jó, hogy haza sem akarunk menni.” (Valaki még viccelt is, hogy építsünk itt sátrakat). A lelkigyakorlat vasárnap ért véget. Szinyákot nem ugyanazok az emberek hagyták el, akik odaérkeztek – a Szentlélek működött! A boldog, örömtől ragyogó arcokat nézve, mely öröm a szívükből jött, kétségtelen volt, hogy a lelkigyakorlatra szükség volt. Ezek az asszonyok, akik valamikor bizonyos körülmények áldozataivá váltak, és akiknek mind megvan a maga megindító, sőt tragikus története, meg tudtak gyógyulni, és újra Isten gyermekeinek érezni magukat.

Vira

Tervezzük, hogy újra rendezünk ilyen lelkigyakorlatot, amennyiben elegendő számú jelentkező gyűlik össze. Telefon: 096-7800-826 (Márta, magyarul) vagy 0505344323 (Vira, ukránul). A jelentkezéseket teljes titokban kezeljük.