Szent Ferenc és a stigmatizált szentek

191
szentferenc

Egyházunk egyik legkedvesebb és legnépszerűbb szentje megtérésétől kezdve haláláig lángoló áhítattal és tisztelettel viseltetett a megfeszített Krisztus iránt. Megtérését követően, miután elhatározta, hogy a továbbiakban evngéliumi szegénységben él, látomásában a keresztre feszített Jézus jelent meg neki, háromszor utasítva őt: „Menj és építsd fel lerombolt házamat!”

1224-ben, két évvel halála előtt, szokása szerint, elvonult Alverna hegyére, hogy ott Szent Mihály tiszteletére 40 napos böjtöt tartson. Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén kora hajnalban így imádkozott:

Uram Jézus Krisztus, két kegyelmet kérek tőled, mielőtt meghalok. Az egyik, hogy érezhessem lelkemben és testemben, amennyire lehetséges, azt a fájdalmat, amit Te, édes Jézus, keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél. A másik az, hogy érezhessem szívemben, amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet, amely Téged, Isten Fiát arra indított, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű szenvedéseket önként és szívesen magadra vállalj.” (Fioretti.)

Imádságba merülésekor Szent Ferencnek újra megjelent a megfeszített Krisztus szeráf alakjában. Egy XIV. századi életrajzban a látomást így írta le ismeretlen szerzője: „Mialatt elmerült elmélkedésében, egy szeráfot látott leereszkedni a mennyekből hat csillogó, lángoló szárnnyal. Ahogy a szeráf közelebb repült, Ferenc tisztán láthatta, és észrevette a hasonlóságát a Megfeszített Emberrel. A Szeráf két szárnya a feje felett volt, kettővel repült, kettő pedig a testét takarta. Az egész Alverna lángolni látszott, megvilágította a környező hegyeket, mintha nappal volna. Jézus, aki szeráf képében jelent meg Ferencnek, így szólt: ’azért adatnak neked a stigmák, mert ezek az én passiómnak a jelei’”.

A látomás után vette észre Ferenc, hogy testén viseli Krisztus öt sebét. Egyik követője, életrajzírója, Celanói Tamás így írta le a stigmákat: „A szögek a tenyerekben és a lábak felső részén jelentek meg, és a végük a másik oldalon volt látható. A jelek a tenyéren kerekek voltak, míg a kézháton hosszúkásak, és apró húsdarabok látszottak, olyan hatást keltve, mintha a szögeket elgörbítették volna és visszahajolva kiállnának a húsból. A lábon ugyancsak kiállt a szög. A test jobb oldalt át volt szúrva, mintha lándzsával történt volna. A sebet véres heg fedte, úgy hogy köntöse gyakran átvérzett szent vérével.” Szent Ferenc igyekezett elrejteni a sebhelyeket, de ez nem sikerült. Több tanú is bizonyította, hogy látta kezein, lábain és oldalán a be nem gyógyult sebeket. Szent Ferenc stigmatizálása után két évvel, 1226-ban, hosszú betegeskedés után halt meg. Ő az első az Egyház történetében, akiről tudjuk, hogy Krisztus sebhelyeit hordozta.

A későbbi stigmatizáltakon a korbácsütések vagy a vállon vitt kereszt nyomai is megjelentek, olykor véres verejték vagy véres könnyezés is előfordult. Létezik láthatatlan stigmatizáltság is, ekkor csak a fájdalom árulkodik a stigmákról.

A 19. század végéig 321 hiteles stigmatizáltat írtak le, döntő többségük nő. A 20. századra a stigmatizáltak száma 500-ra emelkedett. Szent Ferenc óta az ismert stigmatizáltak: Sienai Szent Katalin, Emmerich Anna Katalin, Casciai Szent Rita, Galgani Szent Gemma, Neumann Teréz, Pietrelcinai Szent Pio. Két magyar stigmatizáltunk is van, Galgóczy Erzsébet és Magyar Boldog Ilona.

A stigmatizáció nagyon mélyen kifejezi közösségünket Krisztussal. Minden megkeresztelt ember meghívást kap Isten országának építésére. Nemcsak elfogadjuk ajándékként a megváltást, hanem részt vállalunk a szeretet áldozatában, amellyel Krisztus kiváltott minket a sátán hatalmából, és harcával legyőzte a sötétség birodalmát. A kereszthordozás közössége erősíti bennünk a szeretetet Krisztus és egymás iránt. Ennek a közösségnek alapja az őszinte bűnbánat és a nagylelkű önátadás. Ilyen értelemben minden megkeresztelt ember stigmatizált, azaz Krisztus keresztjével van megjelölve. Ferenc bűnbánatát és önátadásának mértékét jelzi testének látható megjelölése.

Istenünk, te Fiad szenvedésének jegyeit Szent Ferenc atyánk testében csodálatosan megújítottad, hogy szívünket szereteted tüzével lángra lobbantsad. Add, hogy Fiadat követve halálának hasonlóságában, föltámadásának is részesei lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Összeállította: Riskó Marianna